Forrás
folyóba ömlik,
folyó
az óceánba;
az
egeknek folyton özönlik
vegyülő
suhogása;
magány
sehol; isteni jel
s
rend, hogy minden tünemény
keveredjék
valamivel –
Miért
ne veled én?
A
hegy csókolva tör égbe,
habot
hab ölel, szorít, átfog;
egymást
ringatva, becézve
hajlonganak
a virágok;
a
földet a nap sugara,
a
hold a tengereket:
minden
csókol…- S te soha
engemet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése