Csitulj lelkem!

Rózsafelhő mögül a távolság kéklik,
ragyogás égeti meg a lelkem,
a nap kelő gyöngyén az örömkönny fénylik,
szikrázása hamu lesz énbennem.

Vértolulásos nyár és vértőrű rózsák
gyilkolt boldogságnak a jajszava,
örömbe öltözött és hömpölygő csodák
élesre fent lelkem gúnykacaja.

Csituljon el lelkem, némuljon mindenség,
a kín vagy az öröm ölhet engem,
a göröngyös énem lim-lom rongy-selyem még,
nyugalom tömjénét már hadd leljem!

             Filo-csibi

2015 október 4.