Rendszeres olvasók

2015. október 24., szombat

Hallgat a lant

Megszaggatták húrját – elcsendesült a lant,
se öröm, se bánat, mi fakassza a dalt.
Egykedvű, mint a fa, ha hull a levele,
görnyed ugyan belé, de nem hal meg vele;
száraz, csupasz karját ég felé kitárja,
álmában új lombját, új levelét várja!

Lant se hallat hangot, ha nem tud érzéssel,
nem pengne lágy, kedves, édes-bús zengéssel;
az érzelem húrjai finoman hangoltak,
őszinte szív nélkül hamis hangon szólnak.
Ha kötözi húrját – ott marad a csomó,
ha tépetten hagyja – nincs lelket daloló!


                           filo-csibi

   2015. október 24.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése