Hallgat a lant

Megszaggatták húrját – elcsendesült a lant,

se öröm, se bánat, mi fakassza a dalt.

Egykedvű, mint a fa, ha hull a levele,

görnyed ugyan belé, de nem hal meg vele;

száraz, csupasz karját ég felé kitárja,

álmában új lombját, új levelét várja!

Lant se hallat hangot, ha nem tud érzéssel,

nem pengne lágy, kedves, édes-bús zengéssel;

az érzelem húrjai finoman hangoltak,

őszinte szív nélkül hamis hangon szólnak.

Ha kötözi húrját – ott marad a csomó,

ha tépetten hagyja – nincs lelket daloló!

                           filo-csibi

   2015. október 24.