„Ha
mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád
adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S
ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben
volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna
köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország
volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S
ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám
legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése