Tekints a lelkedbe

 

A felszín bíz’ fecseg, a mély pedig hallgat,
egyik a másikkal nem ért egyet gyakran;
szavunk a világé, lelkünk csak a miénk,
legbelül érzés van, hangunkban az – mi ész!

Mondhatjuk ezerszer, hogy elmúlt – vége már,
hogyha még a lelkünk sír nagyon – érte fáj;
nem lelünk örömöt ezernyi sok szépben,
arany napsugárban, esti csillag-fényben!

Kérdezd a lelkedet, tekints bele néha,
hallgasd meg panaszát - mesél, mert nem néma,
elmondja, hogy mindaz, amit a szád fecseg,
igaz és valóság, vagy hazudik neked?

Boldogságnak talán egyetlen a titka:
igazra hallgatni, nem pedig hamisra;
ha ez vezérel majd utad minden hosszán,
megtudhatod akkor – milyen a boldogság!

                   Filo-csibi

2015-10-09