Csillagszívűek

Ha majd az égi fény

engem is átövez,

drága nagyim, drága anyám

az örökkévalóságba

ti kísérjetek.

Tudom várni fogtok,

hisz csillagszívetek,

ma is olyan érzően szeret,

mint akkor,

mikor veletek élhettem

ezt tartalmas és boldog

 földi életet

  Kun Magdolna

Szeretni egymást rendületlen

Keressünk egy rejtett zugot

hol a csend vár minket

megnyugszik lelkünk

egymásé lehetünk

túléljük a túlélhetetlent is

csak mernünk kell

szeretni egymást rendületlen

úgy szeressük egymást

mint senki soha mást

forró szenvedéllyel

örök vággyal édes csókkal!

hifimiki

Eljött az emlékezés napja

Eljött az emlékezés napja

gyertyát gyújtunk kiknek

életünket köszönhetjük

Bennünk él minden szavuk

most is őket siratjuk

Várnak ránk odaát

egyszer mi is odamegyünk

s Velük boldogok leszünk!

hifimiki

Titkon szerető

Ha nyíltan nem lehet,
hát titkon szeretlek,
akkor is, ha elítélnek
majd az emberek,
mert ez a lélekből font
érzelemszál,
mely összeköti sorsunk,
olyan erős-gyolcsú
életkötelék,
mit sem bűn, sem halál
nem oldozhat
szét

Kun Magdolna

 

Befelé hullt könnyek

Az a legszörnyűbb tudat-állapot,

mikor magunkban kell elsírni minden bánatot,

s úgy kell viseltetnünk,

mintha nem is fájna az a marcangoló kín,

mely lelkünk falát vájja.

Az a leggyötrőbb belső szenvedés,

mikor nincs kar, sem szív, mely ölelésre kész,

csak könnyek vannak, nehéz könnyek,

melyeknek sós-víz csobogása

ringat bele lágy szavakkal,

az emberhangú vigaszt adó álmok világába.

Az a legfájóbb tudatállapot,

mikor elveszítesz mindent, mi értelmet adott,

s csak bolyongsz-bolyongsz

ebben a hazug, torz világban mindaddig,

míg el nem merülsz

a könnyek mocsarában

Kun Magdolna

Annyira szeretlek

Annyira szeretlek

kimondhatatlanul

a vágy bennem

sohasem csitul

ég a tűz nem hamvad el

csak enyém legyél

senki más nem kell!

hifimiki

VELED együtt szárnyalok

Pillanagóként szárnyaltál

de nem védett meg

a szárnyalásban

elvérezve áttörted

a csillagfalakat

Én visszahozlak

VELED együtt szárnyalok

eltűnik az átok

magasba

szárnyalunk az égig

míg hitünk reményünk tart

a halálig s még tovább is

míg lelkünk egymáshoz szól

a végtelenig!

hifimiki

Köd előttem köd utánam

Köd előttem köd utánam

eltűnök az éjszakában

Ott leszek hol KEDVESEM vár

édes csókkal öleléssel

tiszta szívvel szenvedéllyel

örök  vággyal és hűséggel

legördülő örömkönnyel

erős hittel és reménnyel

Istenem csak add ŐT nekem

hadd legyen örök szerelem!

hifimiki

Hol van már az a szív

Hol van már az a szív, ki egykor szeretett,
ki minden könnyemért imát rebegett,
ki úgy dobogott szívem mellett harci ütemet,
mint a csatatéren felujjongó győztes seregek.

Hol van már a vágy, mely szélvészként sodort,
ha bensőnkben tűz és szenvedély honolt,
olyan izzó szenvedély mely mindent letarolt,
mikor gátat emelt közénk a kíméletlen sors.

Kun Magdolna

Csillagod alatt boldog vagyok

A Hold még fenn ragyog

eltűnnek a csillagok

Lassasn felkel a Nap

már eltűnt az Esthajnal

egy újabb reménytkeltő nap

hogy újra láthatom arcodat

szemed mosolya rám nevet

végre felkelek elringatlak

bújj hozzám megvédelek

csak szemed csillogjon úgy

mint az Esthajnalcsillag

Minden nap TÉGED várlak

hátha egyszer itt maradsz

Csillagod alatt boldog vagyok!

 hifimiki

Mikor semmink sem marad

 

Mikor nem marad más egyebünk,

csak néhány buta könnycsepp,

melyeknek utcai koppanása

egyre hangosabb lesz,

hát keresünk egy rejtett zugot,

hol nem bánthatnak minket,

sem a lelketlen emberek

sem a rossz szándékú tettek.

 

Ha távolra kerülünk a világ zajától,

megnyugszik a lelkünk,

s rádöbbenünk arra,

hogy túlélhető akár a túlélhetetlen is,

ha bizonyítást nyer bennünk

élnivaló merszünk

 

 

Kun Magdolna

Kinek nincsen párja

Kinek nincsen párja, az őszt is jobban fájja,

így többször időzik magányotthonába,

hisz a csend és a hallgatás

mindig visszahoz pár színes arcvonást,

mi élénken lobog.

Kinek nincsen párja, belesír a nyárba,

akárhogy illatozik a rózsák tengerárja,

mert bárhogy is melengeti a napsütötte élet,

nem oldja fel jegét, a lelkét maró télnek.

Kinek nincsen párja, könnyein át, látja,

milyen, mikor életének őszi hervadása,

elhalkuló szívveréssel zúzmarába fagy,

s azt nem csókolja nyárba virágzó tavasz.

Kun Magdolna

Mikor a szív úgy fáj

Mikor a szív úgy fáj

hogy majdnem belehal

Mikor a lélek tudja mit akar

Mikor a kínzó vágy őrületbe kerget

Nem érzem tested melegét

édes gyönyörét

Akkor gyere értem KEDVES

lássam csillogó szemed

érezzem édes ajkad

halljam bűvös hangodat

rám mosolyogsz

tudom örökre velem maradsz!

 hifimiki

Magány

Nem bán már az ember semmit, semmit, 

csak szeressék!

 Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,

 hogy ne szeressék! 

Úgy menekül, kapaszkodik! 

Csak az kell, hogy legalább a szíve tessék! 

Fél egyedül. Csak karolják!

 - s már eltűri, hogy a szíve ne is tessék. 

Megszelídül a magánytól,

 s csak annyi kell végül már, 

hogy meg ne vessék. 

Egyedül az éjszakákat?!

 - Ó, nem, inkább eltűri, hogy meg is vessék.

 Egyedül megérni itten betegséget,

 csapásokat, ezüstös karácsonyestét?

 Egyedül felérni ésszel a múlást, 

azt, ami van, és azt, mi lesz még?!

 Jaj, nem! 

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

 - azt se, hogy szeressék.

 Ó végül már azért sír csak,

 hogy valakit szeressen még, szeressen még.

 Legyen aki megengedje:

 - rágondolva tölthessen el egy-egy estét

Bejegyezte: REDANGEL

Magánybazárt percek

Esik. A szürke ég kopott ruháját

jó bő vízben áztatja az Isten,

s míg a sötét órák hidege jár át,

ágyamat vetem emlékeidben.

Ott, szívverésed gazdag kebelén

rám gondolásod színaranyba játszik,

s míg nézem magam, szemem peremén

maró hiányod könnycseppekben ázik.

 

VÖRÖS LILIOM

Múlnak a percek múlnak az évek

Múlnak a percek múlnak az évek

Szívemben élsz mégsem látlak TÉGED

A sors mily' kegyetlen játékot űz velünk

egymásé sohasem lehetünk?

Minden érzést minden szépet

TŐLED tanultam benned élek

A hitet és erőt TE adtad nekem

NÉLKÜLED nincs életem

Ebből élek nincs más nekem

Egyetlen Hűséges Szerelmem

Vágyam mindig HOZZÁD visz

Istennel együtt BENNED hisz!

hifimiki

Istenem mért szeretem...

Istenem mért szeretem úgy

ŐT mint ahogy Téged

Életem alkonyán eljött értem

Szeme rám ragyogott

Hangja elbűvölt

Nem vagyok egyedül

mindig velem van

szeretem ŐT

a halál nem választ el

nem félek

elvisz engem oda

hol szerelme vár!

hifimiki

Ma olyan szép volt...

Ma olyan szép volt a reggel

Azt hittem a nyár nem is tűnt el

Meleg volt a Nap hűs a szellő

Nem is volt egyetlen felhő

Úgy éreztem minden szép lehet

Csak TE lennél velem Szerelmem

Gondolatban itt voltál velem

Szemed rám ragyogott Kedvesem

Lelked találkozott velem

Érzem nem hagy el sohasem!

hifimiki

TE akkor is tudd...

Hullhat zápor hullhat jégeső

TE akkor is tudd hogy szeretlek

Ragyoghat a Nap melege égeti arcodat

TE akkor is tudd hogy szeretlek

Tündökölhet az Esthajnal

fénye Neked ragyog

Te akkor is tudd hogy Érted vagyok

Ha kétség gyötör minden éjjel

hogy nem vagyok Veled

Te akkor is tudd hogy szeretlek

Lehet nappal is kínjaid emésztenek

Te akkor is tudd hogy szeretlek

Hullhat a levél hervadhat a virág

Te akkor is tudd hogy várok Rád

 hifimiki

Egy beteljesülni vágyó szerelem

Egy beteljesülni vágyó szerelem

Itt a szívemben rakott fészket

Dédelgetem becézgetem

Puha szóval melengetem

Többé el nem engedem

Édes dalt dúdolok Neki

Látom érzem megismeri

Napmeleget csillagtüzet küldenék

Könnyes szemét letörölném

Álomba ringatnám vigasztalnám

Karom ölelésre nyújtanám

Nagyon szeretlek füledbe suttognám!

 hifimiki

Befelé hullt könnyek

Az a legkínzóbb tudatállapot,

mikor magunkban kell

elsírni minden bánatot,

s úgy kell viseltetnünk,

mintha nem is fájna

az a marcangoló kín,

mely lelkünk falát vájja.

Az a leggyötrőbb

belső szenvedés,

mikor nincs kar, sem szív,

mely ölelésre kész,

csak könnyek vannak,

nehéz könnyek,

melyeknek sós-vízcsobogása

ringat bele lágy szavakkal,

az emberhangú vigaszt adó

álmok világába.

 

Kun Magdolna

Csak álld a sarat

Csak álld a sarat

Odafenn Isten Érted Veled van

Zuhoghat az eső tombolhat a szél

Rájössz Kiért miért születtél

Vihar után a szivárvány

az Esthajnal is felragyog

Van-e még mit mondhatok

Hittel reményel legyünk boldogok!

hifimiki

Dicső megállni a vihar verését

Ha letipornak, ne hasadj ketté,

ne lássa más a mélyen vájt sebet.

Azáltal válsz majd viharedzetté,

míg összeforr, tanulhatsz türelmet.

Meglátod majd, a sár, mi rád tapadt,

leszárad, mint bágyadt-szirmú virág,

és elvéreznek csapdájuk alatt

a lesből rád rontó bősz fúriák.

VÖRÖS LILIOM

Hiányod eléget

 

Hiányod eléget
nem tudom
hová sodor a végzet
hadd lobogjak
hadd lássam arcodat
gyertyaláng
csupán az életünk
egyszer végleg
elégünk
adj még egy kis
meleget
még egy kicsit
boldog lehessek
még hadd
lobbanjon a láng
mely emészt
ébren s álmomban
hadd égjek el
ölelő karodban!
 
hifimiki

 

Velem száll a gondolat

Velem száll  a gondolat

itt vagy velem látom arcodat

Mosolyogsz

szemedben könny ragyog

mint éjszaka a csillagok

Bőröd hozzám ér

nem adnám semmiért!

hifimiki

Kiket szerettünk

Évtizedek múltán is fájni fog hiányuk,
s az a belőlük áradó tiszta szeretet,
mely sosem kérte, és sosem követelte,
hogy mások elvárása szerint éljük
ezt a röpke életet.

Ha vétkeztünk is, volt irgalom,
volt általuk szép szó és megbocsáttatás,
mert ők voltak azok,
kik sosem rótták fel vélt hibáinkat,
s kik úgy szerettek, úgy áldottak,
ahogy senki más.

Kun Magdolna

Mily' hosszú úton lépkedtünk

Mily'

hosszú úton lépkedtünk

Míg

egymás szívéhez elértünk

Mily'

nagy a távolság

Legyőztük

minden vészen át

Ott

vagyunk egymás szívében

hifimiki

Megfagyó szív a fán

  

Megfagyó

szív a fán

Holnap

még él talán!

Körülötte

még él a táj

De

nem sokáig már!

hifimiki