Az a legszörnyűbb tudat-állapot,
mikor magunkban kell elsírni minden bánatot,
s úgy kell viseltetnünk,
mintha nem is fájna az a marcangoló kín,
mely lelkünk falát vájja.
Az a leggyötrőbb belső szenvedés,
mikor nincs kar, sem szív, mely ölelésre kész,
csak könnyek vannak, nehéz könnyek,
melyeknek sós-víz csobogása
ringat bele lágy szavakkal,
az emberhangú vigaszt adó álmok világába.
Az a legfájóbb tudatállapot,
mikor elveszítesz mindent, mi értelmet adott,
s csak bolyongsz-bolyongsz
ebben a hazug, torz világban mindaddig,
míg el nem merülsz
a könnyek mocsarában
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése