Ne sírj...

Ne sírj

ha kevés a barátod

de aki marad

az igazi barát marad

tiszta szívből szeret

letörli könnyeidet

felemel ha megbotlasz

szárnyakat ad

ha nem tudsz repülni

s nem hagy el sohasem!

hifimiki

Lassan elfogynak a szavak...

Lassan elfogynak a szavak

csak pár szó gondolat

vérzik magányosan

a gyűrött  papíron

tátong az üresség

merre hol van

az üdvösség

hol van a lélek

mely követ engem

tiszta szívvel

szerelmesen

égen földön

s még tovább

lerázni minden súlyt

mely szárnyunkat szegi

lelkem megöleli vagy

vár a sivatag homokja elragad

felkap a széllel s Isten tudja

hova repít

a homokóra gyorsan pereg

s ki tudja hogy utolér-e

a Szerelem

megérem-e még hogy kék lesz az ég

nemcsak sötétség vesz körül

hifimiki

Csak rózsa lennék

Csak rózsa lennék,

tenyeredre hullatva

életszirmaim.

 Kun Magdolna

Alkonyatban

 

Alkonytört élet

magányos padot ölel,

hiányzik a társ

Kun Magdolna

A legszínesebb csokor

A szerelem

legszínesebb csokrait,

szívből sarjadó

vágyrózsákból kösd,

mert azok

hervadatlan szálaiban

minden puha sejt

érzést kölcsönöz.

Érzést, mely körbeöleli,

a lélek melegét,

hogy tűzpáncélként védje

a szenvedély

hevét.

Kun Magdolna

Hozzád bújhatok

ESTHAJNALCSILLAGNAK SZERETETTEL!

Hozzád bújhatok

ha fáj nagyon

megérted ha bús vagyok

tudod hogy lángolok

szavaiddal elringatsz

ha feladni akarom

rendületlen hitem

elhiszem ha mondod

minden szavad gyógyír

lelkem simogatja

elűz minden rosszat

 kisüt a Nap ha

hallom hangodat

 s éjszaka ha

a csillagok ragyognak

hifimiki

Hadd vesszen minden

Hadd vesszen minden

ha vesznie kell

de célunk mire

egy életen át

kitartóan vágytunk

csak a mi Szerelmünk
ne vesszen el soha!

hifimiki

Néha

Néha át kell taposni

sáros múltunkon,

hogy a jelen szikár talaján

megálljon a lábunk,

s néha mindennek veszni kell

azért a célért,

amire egy életen át

kitartóan vágytunk.

Kun Magdolna

Hozzád bújhatok

 DANIELÁNAK SZERETETTEL!

 

Hozzád bújhatok

ha fáj nagyon

megérted ha bús vagyok

tudod hogy lángolok

szavaiddal elringatsz

ha feladni akarom

rendületlen hitem

elhiszem ha mondod

minden szavad gyógyír

lelkem simogatja

elűz minden rosszat

 kisüt a Nap ha

hallom hangodat

 s éjszaka ha

a csillagok ragyognak

hifimiki

Kósza látomás

Lelkem átölel ott a messzeségben,
S hangtalan szavakkal írja sötétség feketéjére:
Hiányzol.
Víz szomjánál is jobban hiányzol.

Ott fent kósza látomás kél az égre,
Szemem keresi arcod mosolyát csillagok fényében.
Szeretlek
Gyarló életemnél is jobban szeretlek.

Lassan éjjel borul az idő kerekére
Szívem álomra hajtja vágyát,hogy megtaláljon végre.
Hiányzol.
Ringató simogatásodnál is jobban hiányzol.

Álmom megleli útját szíved melegéhez.
Odasimul lelkem lelkedhez szerelmes vágyat zenélve.
Szeretlek.
Szerelmed ölelésénél is jobban szeretlek.

/  Helen  Bereg  /

A vágy örökké hajt Feléd

A vágy örökké hajt

Feléd

A soha el nem múló

Szerelem

Bármit teszek

itt vagy bennem

Szemed csillogása

arcod varázsa

Veled mindig

együtt vagyok

jöhetnek holnapok

holnaputánok

Nem választ el

sem vihar

sem égzengés

Édes hangod mindig

bennem dalol!

hifimiki

Őszlevelet szedtem

Őszlevelet szedtem,

csokorba kötöttem,

anyám szélfújt sírhantjára

könnyes szemmel tettem.

Ne haragudj érte anya,

hogy csak falevélre tellett,

de mióta elmentél,

elhervadtak bennem

az összes rózsakertek.

Kun Magdolna

Miért vágyom a lehetetlent...

Miért vágyom

a lehetetlent

ha nem érem el

Miért lobog a tűz

ha nem éget el

Miért a gyötrelem

ha nem repít fel

Miért az érzés

ha nem vidít fel

Mit ér az élet

ha nem vagy velem?

hifimiki

Van egy ország, meseország

Van egy ország, meseország,

hol törvény írta szent dolog,

az embereknek feledni kell

a könnyet és a bánatot.

Csak mosoly lehet minden ajkon,

szívből jövő nevetés,

mely vidámsággal árasztja el

meseország életét.

Van egy világ, egy szép, új világ,

ahol álmodhat az ember,

ahol nem fájdítják szíveinket,

ha felébredünk reggel.

Ahol minden-minden titkos vágyunk

valósággá válhat,

még az is, miről azt hittük,

csak múlandó varázslat.

Most én is útra kelek, én is elindulok,

az sem baj, ha talpam alatt,

rög és kavics ropog,

menni és menni kell, nem hátrálhatok,

mert ha itt maradok,

ebbe az embertelen világba

én is belehalok.

Kun Magdolna

Aki el nem alszik...

A legszomorúbb muzsika

a mások álmának zenéje,

a legszomorúbb: nyitott szemmel

belebámulni a vak éjbe

álomtalan, gyötrődve, égve.

Jaj annak, aki el nem alszik...

éber búval sorsába bámúl

a néma éjben, társtalan.

Az álmok ajtaja bezárúl,

ő künn marad. Sorsába bámul...

Lányi Sarolta

Magyarnak lenni

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre - lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennük valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kúsza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsírdogálnak,
S szálaiból fájó képzeletnek
Feketefényű fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre...
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke, messzi cél,
S meg-megpihenve a mult emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!...
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldúsrongyait...
- Én népem! multba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy, amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés...
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkaul,
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag...
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
- Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lakziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, cigány! -
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében, -
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!...
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat...
- Én népem! multba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva;
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!...

(Sajó Sándor)

Ritkul a magyar

Esteledik. Szél süvít az éjben,

zokogásától a föld megremeg,

magyar szív harangoz valahol a mélyben

jajt és halálszagú kínkeservet.

Sírjukban forognak a holt Árpádok,

jajuktól zeng a hortobágyi puszta.

Istenem, de sok-sok pogány átok

tépte a magyart, ölte, verte, zúzta!

Tatár, orosz-dúlta Pannonia-vidék,

idegen kéz szétszaggatott.

Szótlan tűrtük, hagytuk, hadd vigyék

azt, mi valamikor hunok gyöngye volt.

Hol régen a magyar reménymagot vetett,

ma dudva nő, kóró, hasztalan gyom.

Mintha rontás ülne e táj felett,

bősz sorsharag magyar vállat nyom.

Istenharag ez? Csúf sorskáromlás?

E lidérc-ült vidéken örökkön csak kín dúl?

Akár átok ez, akár megtorlás,

ritkul a magyar, egyre csak ritkul...

Te, ki sorsunk felől döntesz odafenn,

nem látod néped? Dög-halmokba dűl!

Holtig sajgunk majd? Nem lesz sohasem

magyar szív, mely békésen megvénül?

Meddig fojtod még szíved kényeként

szép fajunk vágyát, hitét, akaratát?

Mindenfelől fázik, éhezik szegény.

Hány csapást mértek rá bősz istenadták!

Kétezer évig annyi magyart nem ölt

sem kór, sem gőg-fajok úri gőgje,

mit amennyi ma hóhérkézre került.

Elpusztul szép fajunk, eltűnik örökre?

VÖRÖS LILIOM

TE vagy a Minden

 

Te vagy a Minden

a csók a NŐ

Te vagy a Szerelem

Te vagy a Fény

ha felragyog zöld szemed

Te vagy a szép a jó

minden mi örökké való

Te vagy az ölelés

a mámor

Te vagy az Út

Te vagy az Álom

Te vagy az Életem

ha akármeddig élek is

Te vagy a mindenem! 

 

hifimiki

Fájdalom tíz sorban

Hiányzol

szívem közepéből

Hiányzik

forró ölelésed

Hiányzik

csillogó szemed

Hiányzik

gyönyörű lelked

Hiányzik

a csendben halk szavad!

hifimiki

Négy sor fájdalom

Nem hiányzol

onnan,

hol sosem voltál

otthon

Kun Magdolna

Élet ajándék

A boldogságnak

minden ajándékperce,

életünk kincse

Kun Magdolna

Vigyázd csillagom

Vigyázd csillagom,

hisz az még ott ragyog,

ahol a többi ékes-fényes,

már halványan lobog,

mert az én messzi lángom,

oly nagy hévvel ég,

hogy vulkántűzzé forrja

az érzés melegét.

  Tudom,

számtalan csillag van,

mely túlontúlra fénylik,

de csak az én sugaram ér el

szíved közepéig.

Kun Magdolna

Négy sor intelem

Amíg vágyad tűzként lobog,

el ne ismerd öregkorod,

mert nem fog azon idő nyoma,

kinek szerelem a törvényjoga.

Kun Magdolna

Míg álmodba ott vagyok...

 

Míg álmodba ott vagyok

Míg zöld szemed rám ragyog

Míg átölel két karod

Csókjaidba olvadok

Míg Érted tüzel a szám

Míg Feléd hajt a vágy

Addig lehetek boldog

Addig enyém vagy örökre!

 

hifimiki

Éji csendben

Szólj hozzám

s szertefoszlik a némaság

szíved velem együtt dobban

s kibírja a szív ha

látom arcodon

tovatűnt a fájdalom!

hifimiki

Éji csendben

Csak az éjszaka csendje

válaszolhat arra,

van-e a szívnek akkora hatalma,

hogy a benn feszülő némaság

őrjítő fájdalmát,

könny nélkül

kibírja

Kun Magdolna

Itt lüktetsz bennem!

Nem érzed Drágám

Folyton csak Rád gondolok

Itt lüktetsz bennem!

hifimiki

Egymásért...

Szívdobbanásunk

Lélekrezdülésünk is

Egymásért lüktet!

hifimiki

Talpad alatt vérjel

Drága Szerelmem!

Ne is nézz hátra sosem

Utánad megyek!

Szeggel szúrt lábad

Nem vérzik majd sohasem

Ha utadon vársz!

hifimiki

Hótisztán

Így maradj nekem

Tisztán fehér lélekkel

Sarad letörlöm!

Jövőd csodaszép

Nem látod még de tudod

Velem a legszebb!

hifimiki

Hótisztán

Fehér lett a világ,

 fehér lett a lelkem,

a bűn, az érzés,

mind-mind fehér bennem.

A múltam is hó-tiszta

akár a jelen,

csak jövőm, ami sáros,

mert azt még

nem sejthetem.

Kun Magdolna

Itt vagy szívemben!

Egyetlen éjjel

Sem múlik el Nélküled

Itt vagy szívemben!

hifimiki

Csak Rád gondolok

Magányod kínja

Rád talál éjjel

könnyeid párnádon

hullanak széjjel

álmodj velem

szép álmokat

ölelj át szorosan

vigasztaljuk egymást

boldogan

a szenvedésnek

egyszer vége van

gondolj rám

mert én is csak

Rád gondolok

így várnak ránk

a gyönyörű holnapok

hifimiki

Életkosár

Életkosaram

már nem rejt boldogságot

könnyek sírták el

*Kun Magdolna*

Életkosár

Életkosarad add nekem

odaadom boldogságom

szeress engem!

hifimiki

Hitem Benned él

Hitem Benned van

Itt dobban bal oldalon

Hűségem Tiéd!

hifimiki

Gondolj rám hívj...

Gondolj rám hívj

s én ott vagyok

egy pillanat alatt

átölellek

eltüntetem magányod

szívem ott lesz melletted

lelked megkönnyebbül

s vár a szerelmes éjszaka...

hifimiki

Csak ne fájna annyira

Csak a szív ne fájna annyira,

mikor nehezékként terül rá

az ólomszárnyú éjszaka.

Csak a könny ne hullna annyira,

mikor a kérges lélek közepét

égő savként marja,

a fojtogató egyedüllét

csendbe burkolt

hangja

Kun Magdolna

Látszólagos csend

Bele menekülhetünk

a látszólagos csendbe,

hogy nyugodtabbá váljon

az ember szíve, lelke,

de azon a fájdalmon,

ami belső sebként feszít,

még a legnagyobb csend

hatalma sem

segít

Kun Magdolna

Ha Hozzád bújhatnék...

Ha Hozzád bújhatnék

egy szelíd ölelésre

ölembe ringatnálak

szép szóval becézve

s ha megcsillanna

szemedben a könny

örömkönny lenne

s beleszédülnénk

 a Szerelembe!

hifimiki