Rendszeres olvasók

2013. január 31., csütörtök

Lassan elfogynak a szavak...


Lassan elfogynak a szavak
csak pár szó gondolat
vérzik magányosan
a gyűrött  papíron
tátong az üresség
merre hol van
az üdvösség
hol van a lélek
mely követ engem
tiszta szívvel
szerelmesen
égen földön
s még tovább
lerázni minden súlyt
mely szárnyunkat szegi
lelkem megöleli vagy
vár a sivatag homokja elragad
felkap a széllel s Isten tudja
hova repít
a homokóra gyorsan pereg
s ki tudja hogy utolér-e
a Szerelem
megérem-e még hogy kék lesz az ég
nemcsak sötétség vesz körül

hifimiki

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése