Álmod őrzöm

Pihenj még KEDVES

Álmod őrzöm míg felkelsz

Hajolj szívemre!

Ha tehetném

Könny lennék a két szemedben,

mely fájdalmaid sírja,

mert tudom, hogy akkor

minden kihullt

csillagfényű cseppben,

egy-egy boldogságot gyöngyöző

vigasz-szó is nyílna.

Kun Magdolna

A szív is meghal néha hv

Mi a Szerelem?

Mi a Szerelem?

Örök vágy a TÁRS után

az ÉLET után!

hifimiki

Meddig?

Meddig gyúlsz lángra

még fázós reggeleken

míg hited éltet?

Meddig halok meg

az alkonyati csönddel

míg szemed rám néz?

Meddig kínoz vágy,

míg elmúlik az éjjel

míg RÁNK néz Isten?

Meddig hisszük el

hogy egymásé lehetünk

talán örökre?

Míg él a remény

szívünk egymásért dobog

leszünk boldogok?

Míg elfogy a lét?

Odaát találkozunk

folytatjuk utunk!

hifimiki

Meddig?

Meddig gyúlsz még lángra fázós reggeleken,

meddig vágyod azt, ki régen mást ígért,

meddig hiszel még az igaz szerelemben

így is, hogy a lábam más utakra tért?

Meddig fizeted még büszkén, emelt fővel

az uzsora-árát boldog perceinknek,

meddig érsz még be a hűvös-eszű gőggel

és bújtatod reményben emlékeinket?

Meddig halok meg az alkonyati csönddel

és születek újjá szemed tükrében,

meddig tűröd némán, hogy szégyen pírja önt el

és meddig hiszel így is a mindörökkében?

VÖRÖS LILIOM

A szív is meghal néha

A szív sem bírja el a túl nagy fájdalmat,

s olyankor csendre inti a dobbanásokat,

és a nagy-nagy csendben nem hallani mást,

csak az ereken átfolyó könnyes zubogást.

A szív is meghal néhány röpke másodpercre,

mikor nehezéket ró rá a bánat vérző cseppje,

mert az a mázsasúlyú könnyes bánatcsepp,

szilánkokra zúzza szét a nagy erős szívet. 

Kun Magdolna

Hűséges szívem

Hűséges szívem

TÉGED vár szép Szerelmem

Örökre TÉGED!

hifimiki

Visszamennék

Rég felnőttem. És mégis, olykor

még keresem azt a gyermeket,

ki száz éve, épp karácsonykor

font könnyrojtokból szemfedelet.

Ha megtalálnám, átölelném,

mint napfény a sanyargó vetést,

fülébe súgnám léleknyelvén,

hogy létezik igaz szeretés.

Hogy hazugság volna? Ős-jogon

hazudnék hát, ha ez szókenyér.

Kis vétek ez, hisz sorsa... sorsom

mély szélcsöndje mindennel felér.

VÖRÖS LILIOM

A hűség útján

Ha a hűség útján haladsz

sosem érzed azt,

hogy csillagtalan éjszakákon

egyedül maradsz,

mert a hűség mindig elvezet

oda, ahol világlanak

a csillagseregek.

Hisz a hűség maga is

csupa-csupa fény,

mely áttör a sötétség

minden szegletén,

és úgy ragyogja be

a végtelen eget,

hogy nincs az a parázsló

tüzes égitest,

mely aranyló sugarán

túltündökölhet.

Kun Magdolna

 

Az a tűz...

Az a tűz,

amely belül lobban lángra,
soha ki nem hunyó,

mert újra és újra

kipattan belőle

a szerelem szikrája.

Kun Magdolna

Hol vagy, merre jársz...

Hol vagy, merre jársz,

Szívemhez közel, távol?

A szívemben vagy!

hifimiki

Isteni csoda

Szép arcod látom,

Valóság ez, nem álom

Isteni csoda!

hifimiki

Hallom hangodat

Hallom hangodat

Zenéje szívemben zeng

Táncoljuk együtt!

hifimiki

Beloptad MAGAD

Beloptad MAGAD

Szívembe és lelkembe

Örökre itt vagy!

hifimiki

Nem vagyok magányos

Nem vagyok magányos,

Mert hozzám tartozol,

Ébren és álmomban!

Minden lépésemben,

Neved suttogom halkan,

Elvisz TEHOZZÁD!

hifimiki

Miféle tűz ez?

Bánt ez a fény. Vakít. Szent lidércláng,

mely csak kínoz, de sosem melegít.

Szöknék előle, ám a fényszilánk

egyre csak támad. Sírni kényszerít.

Miféle tűz ez? Milyen ősanyag,

mely ily hévvel szinte csonkig éget?

Szívemhez kapok. Arcomba kacag:

nem ismersz fel? Én vagyok az Élet!

VÖRÖS LILIOM

Mesélő könnyek

Néma fájdalmam

elmesélik könnyeim.

Tanuld a szemem

Kun Magdolna

Mi együtt megyünk

Minket nem választ el a kegyes halál,

sem az élet, sem senki más.

Mi együtt megyünk azon az úton,

mely életünkben a miénk,

s boldogok leszünk örökre.

Csillagok hullhatnak,

de az Esthajnal

mindig ott ragyog nekünk,

s a Nap is Nekünk tündököl!

 hifimiki

Sosem kérted

Sosem kérted én mégis adom,
sosem mondtad, de én azt akarom,
hogy az életem is tiéd legyen,
s tőled majd egyszer egy szép nyári napon,
mikor szél zúg a fákon s a domboldalon,
csak a kegyes halál válasszon el,
mely általad igéz örökös tavaszt
orgonaillatú sírhantomon.

Fotó-vers:Kun Magdolna

Szívem lángja

 

 

Nem látom arcod,

Hajkoronád takarja,

Két kezed gúzsban.

Nem látom szemed,

smaragdja nem ragyog  rám,

Nem látom könnyed.

Emeld fel fejed,

hadd lássam könnyes szemed

hadd töröljem le könnyeid

Szívem lángja sosem alszik el

belesimul lelked erejébe

míg Esthajnalcsillagod él!

hifimiki

Lángom örök tűz

Lángom örök tűz

Nem alszik el sohasem

míg Csillagod él!

hifimiki

Megmaradunk

Amíg kezed puhasága ragyogja az arcom,

s az simít rám éjjel bíbor álmokat,

addig egyedül is megvívom éretted a harcom,

akkor is, ha a világ, az ellenséges had…

Mert kezed melegében

mindig meglelem

azt a kitartással bíró erőt,

mely a győzelemhez kell.

Fotó-vers.Kun Magdolna

Oltsd el szíved lángját

Oltsd el szíved lángját, ha annak lobogása

egyedüli tüzet szít fel az érzés otthonába,

mert az egyedüli tűznek sosincs olyan fénye,

mint annak, melyik belesimul egy másik erejébe.

Ne ítéld parázsvágyad lassú hamvadásra,

hisz a hamvadás kormot ró szíved vonalára,

s az üszkös korom aztán, fojtó füstöt áraszt,

mely szabad utat nyit a könnyes csillogásnak.

Kun Magdolna

Drága SZERELMEM!

Drága Szerelmem,

meddig bírom még

NÉLKÜLED,

meddig kínoz a vágy,

mely örökké lobog.

 

Mindig csak mondom

hogy szeretlek, szeretlek

szeretlek Édes.

 

Állandó vágy űzi szívem,

mindig csak kínokkal élek,

csak éreznélek, csak tudnám,

hogy mindig itt vagy.

 

Csak szemedbe nézhetnék,

látnám benne a lobogást,

csak hallanám hangod,

mely elűzné bánatom.

 

Csak velem sétálnál egy

csillagfényes éjszakán,

nyakadba fonnám karom,

s el nem hagynálak!

 

hifimiki

Elszáll az élet

Elszáll az élet

Nagyon szeretlek TÉGED

Jöjj velem ÉDES!

hifimiki

A szerelem himnusza

 

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK

BOLDOG VALENTIN NAPOT KÍVÁNOK!

Rövid fohász

Add ó, Istenem,

hogy örökké szerethessem

Drága Szerelmem.

 

Mert odaát is találkozunk,

biztos lehetsz benne,

együtt megyünk tovább

a végtelenbe,

egymást ölelve!

hifimiki

Rövid fohász

Add Uram,

hogy minden holnap

maradjon meg mának,

mert akkor tudatában lehetek

annak a bizonyosságnak,

hogy iránta való szeretetem

utat nyitott az örökléttel bíró

 halhatatlanságnak.

Kun Magdolna

 

Szeretnék VELED

Szeretnék VELED

fák, virágok közt élni,

szívedre lelni.

Édes csókjaid,

szerelmedet érezni,

szemedbe nézni.

Mosolyod látni,

magamhoz ölelnélek,

Beléd szédülni.

Nyugodt csend VELED,

világ zajától, távol,

egymást szeretni!

hifimiki

Minden bántó szót

Minden bántó szót

sírj el, ne bántson tovább,

ne rakd szívedbe.

Fordulj Nap felé

felszárítja könnyeid,

s új tavaszra lelsz.

Lesz még új tavasz,

lesz még gyönyörű nyarad,

virágok nyílnak.

A bánat elszáll,

ne hagyd, hogy elrémítsen,

Édes Szerelmem!

hifimiki

Didergés

Minden bántó szó

egy jégkristályos könny,

mi fagyos halált hal

a szemhéjgödrökön,

s mi fagyos halált hal,

azt nem olvasztja már,

sem rügyező tavasz,

sem szép májusi nyár.

Mert az a fagyos könny,

mely jégkristályba olvad,

a szív mélyére mindig

új cseppet rakosgat.

Kun Magdolna

Őrület, hogy nem jöhetsz...

Őrület, hogy nem jöhetsz,

nem látom szép szemed,

nem látom arcodat,

nem hallom hangodat,

nem érzem ölelésed,

szívem belereszket,

nem érzem lényedet,

nem érzem ajkad ízét,

csókjaid édes mézét,

kínzó vágyad szemedben,

a szerelem édes gyönyörét.

Semmi nem érdekel,

csak mellettem lehess,

zenghet az ég,

le is szakadhat,

őrület, hogy nem jöhetsz,

nem bírom Nélküled!

hifimiki

Téli requiem

És megint éjfél. A horizonton túl

lábujjhegyen jár száz színes ígéret,

míg ideérnek, fénypászmájuk fakul...

A szél szózata, mint egy végítélet

lármásan rőköl, amint villanypóznánk

síró szálain hintáz féktelenül.

Szeretni indít. Időbuckákon át

kereslek sokadszor. Reménytelenül.

VÖRÖS LILIOM