És megint éjfél. A horizonton túl
lábujjhegyen jár száz színes ígéret,
míg ideérnek, fénypászmájuk fakul...
A szél szózata, mint egy végítélet
lármásan rőköl, amint villanypóznánk
síró szálain hintáz féktelenül.
Szeretni indít. Időbuckákon át
kereslek sokadszor. Reménytelenül.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése