Fától az erdőt…

Homály takarja – jár a képzelet,
ág-bog korona titkot rejteget,
Nap koronának tüzes sugara
erdő bolyhában csak fény zsugora.

Recsegnek ágak, jajdulnak, dőlnek,
ha vihar, villám ellenük törnek,
gyászfekete éj megpihen benne,
árnyak otthona, álmok menhelye.

Kíváncsiság hajt, titkát szeretném,
ha óriás fa nem állna elém,
takar előlem, látásom meddő;
mily balga vagyok – ez már az erdő!

            ………………

Az életet is kutatjuk folyton,
titka nyitját, hogy boldogan folyjon;
minden kis percét élveznünk kéne,
tudni – ez már a boldogság része!

               Filo-csibi

2015. szeptember 31.

Dért csókol

Nyár hevében elbágyadt nap

szemén álom hosszan marad,

langyos, fukar melegével

ajándékoz mindenséget.

Dért csókol a rózsaágon,

fénye fázik sivár tájon,

rövidül a megtett útja,

már az árnyék sem oly kurta.

Mégis büszke, hisz nem dőre,

fényétől van nektár bőve.

Őszi szelet megríkatja:            

madárfészket nincs ki lakja,

zefírként még cirógatta,

lombpalotát elringatta.

Fák leveles zöld palástja

sem terül  rá már az ágra,

zengő dal is messze repül,

hol napfénnyel meleg hevül.

Haragosan nyargal a szél,

Csupasz gallyat szaggatja szét.

Őszül netán a lélek is,

hímes kelyhét derek lepik,

szórja a szél hervadt éltét,

eltűnik, mint fény és kék ég?

Lelket az ősz nem hervasztja,

sem hűvös, sem dér apasztja,

őrzi tavasz és nyár ízét,

illatokat, édes mézét,

őszi fények harmatágyán

lázas éjek hév románcát.

                                                              Filo-csibi

                                   20l5. szeptember 30.

Ábrándok

Gyönyörűt, szépet

álmodni,

felkelő nappal

ragyogni,

bánat tüskéit

letörni,

gyermek könnyeit

törölni,

reszkető kezét

megfogni,

az elesettet

karolni,

az ínség-asztalt

feledni,

nevetni,

igaz csillogást

meglelni,

tavasz illatát

öröm-könnyekkel

lehelni,

édes szerelmet

érezni,

szeretve lenni,

szeretni!

         Filo-csibi  

2015. szeptember 30.

Örök virágzó vers zenével

https://youtu.be/MvigZWyERqA

Áldott képzelet

Áldott vagy képzelet, áldott vagy szerelem,

csodássá teszed a nappalom, éjjelem;

jártamban-keltemben kísérsz, mint az árnyék,

benned van gyönyöröm – örökké imádnék!

Ragyogsz a hajnalban, lemenő napfényben,

zajos nap hosszában, csendhangú estében,

mosolyogsz virágból, madarak dalából,

a reggeli kávém csábos illatából!

Hallom a hangodat, látom a léptedet,

Rám nézel, szólsz hozzám, fogod a kezemet,

átölelsz gyengéden – csókjaid végtelen;

maradj még képzelet, ölelj még szerelem!

                          Filo-csibi

      2015-09-29.

Mellettem haladj

Köszönöm kedves Ausztrál barátomnak Tonynak
ezt a szépen elkészített videó filmet, kedvenc versemből!

https://youtu.be/q3fy4dHXya0
 

Jusztícia

    

Kivétel erősít minden fontos szabályt,
ez leegyszerűsít sok-sok okoskodást,
amit szabad Egynek, nem szabad azt Soknak,
a nagy kapun belül kis kaput ácsolnak!

Igazság mikor volt: hajdan vagy manapság?
Mit „Főtörvény” hozott -  van panaszra okság;
a törvénykezésben kavarnak, kevernek,
paragrafusban, mint Pilátus - elvesznek!

Csalódva loholok a múlttól a máig,
igazért koldulok inam szakadtáig,
mert gyevi bírónak a bűne kivéve,
az őszinte beszéd vádnak van kitéve!

             Filo-csibi

2015-09-29

Majd holnap…

Fogynak a fények nappal és éjjel,
hömpölyög a csönd a szürkeséggel,
bölcs folyók folyvást csorognak, folynak,
ringatni Napot szép lesz a holnap.

A hajnal-csillag új reményt kelthet,
friss rügyek nyílnak, talán még szebbek,
derengve dúdol derű-dalt a dél,
bú és baj bújik, öröm hazatér.

Amíg van holnap, a vágyódás él,
boldog időknek gyönyörét ígér;
hittel akarni – hegyeket mozgat,
ki szívvel szeret – holnap kopogtat!

                                                       Filo-csibi

                               2015. szeptember 28.

Írd ki magadból…

Írj ki magadból kínzó emléket,
befelé hulló, néma könnyeket,
hogy cseppnyi harmat volt önnön-hited,
hiú reményed – nem értett szíved;
hogy a boldogság után loholtál,
fénysugár helyett felhőt habzsoltál;
a kétes mosolyt, pátosszal szólót,
(színész-kelléknek, nem szívnek valók)
társ mellett magányt – fájdalmat dalban,
a gyűrött párnát fáradt hajnalban!

Ne hagyd  kísértsen ködszürke magány,
a mézízű csók még ma sem talány:
lángol ott gyönyör, forrong a vágyad,
színét a világ rózsásnak láttat,
dúdolja szíved szerelem dalát,
izzó szenvedély édes balzsamát;
mindenség kéje, mámora pezsdül,
a nap és az éj násztáncra perdül.
Ez legyen őrződ – éljél meg újat,
felejtsd a rosszat –  a fájó múltat!

           Filo-csibi

2015. 09. 27.

Csak ennyit akartam

 

 

Én csak boldog akartam lenni még egy kicsikét.

Érezni az ölelés puha melegét,

és elmélyülten hallgatni azokat a dobbanásokat,

amiket a szívlüktetés dallamként áraszt.

 

Én csak szerelemre vágytam, így alkony idején,

mikor lelkünkben a nyár már fehérhajú tél,

s mikor biztosra véljük, hogy oly kevés idő az,

amitől szökevény életünk értelmet kaphat.

 

Én csak szeretni akartam, ifjú hévvel, lázzal,

hogy az öregség fájásától ne a halál után vágyjam,

ha nem élettel teljen meg minden egyes nap,

amit így alkony tájt az Isten megadhat.

 

Kun Magdolna

 

Nálad nélkül...

Most virul a tűzliliom,

a szerelem legszebbik virága,

narancsszínbe ájul tőle

az a kopott, szürkeléptű járda.

Felnyúlik a derekamig

karcsútestű, kecses-vékony szára,

hozzám hajol, belém szédül,

talán még a szívemet is vájja.

Szirmain a parázsbársony

úgy éget, hogy nem merem már nézni,

tűzliliom - sajnálom, de

most tanulok nálad nélkül élni…

Nagy Ilona

A maga(d) módján

Bánom is én, hogy szópenészen élek,

s hogy az is szeszélyes, hazug, fénytelen,

hogy álmaimon úgy virraszt a végzet,

akár magányon a mázsás félelem.

Hozzászoktam. Léleksebem nyílásán

langyos, félkész vágyat sose csepegtess,

százszor üszkösödjek inkább így, árván,

de a magad módján engem ne szeress! 

 

VÖRÖS LILIOM

Légy jó

 

Sötét a nézése, harag a járása,
szívét a métely-raj habzsolja, megrágja,
redőzi homlokát, rést lát a világból,
fényeket kergeti  lelke szűk bugyrából.

Kőszívű, szenvtelen, epezölden irigy,
nem örvend akkor sem, ha víg-virág nyílik,
restelli önmagát, mert szerelembe esik,
fukaron kínálja szerető perceit.

Bölcs tanács: légy jó – ez busásan megtérül,
merjél hőn szeretni – a lelked megszépül,
repítsd a másikhoz boldogság madarát,
meglásd, a gyorsszárnyú hozzád majd visszaszáll!

                     Filo-csibi

2015-09-27

Kékmadár

Kékmadár gyere ülj mellém,

szárítsd meg szárnyaid velem,

mondd Neki nagyon szeretem,

nyugalmam csak nála lelem;

Szerelmem az egekbe száll

hozd el Őt nekem bárhol jár,

látnám haját, szeme színét,

érezném csókjai ízét,

Segíts Neki míg hozzám ér

látom már, jön felém, itt van,

megölelem, nem hagyom el,

köszönöm kékmadár neked!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

Kékmadár

Ha egyszer nézhetnék két szemed tükrébe,
belelátnék én a szíved rejtekébe ;
ha vágyad érezném, lelkem neked adnám,
édes dalt dúdolnék a szerelem hangján!

Kérlelem a felhőt, virágok legszebbjét,
a holdfény sugarát, erdők rengetegjét,
csobogó patakot, az esőcseppeket;
vigyék üzenetem – nem hallják lelkemet!

Csalhatatlan szívem csivitelést hallat,
rászállt egy kékmadár, csőrével kopogtat;
nyílik a szerelem, karjaimba zárom,
boldogság madarát édes csókkal várom!

           Filo-csibi

2015. 09. 26.

Fut a világ

Fut a világ, eszét veszti,
kicsi és nagy mind követi:
égi fények a Göncölön,
tenger-felhők tejút-közön;
rohan a szél árkon-bokron,
szarvas után farkas oson,
madár reppen ágról-ágra,
dongó darázs a virágra;
a harangok zengnek-zúgnak,
az árnyékok kelnek-nyúlnak,
az emberek úgy sietnek,
mintha mindről lekésnének!

Mire ez a nagy sietség,
én bizony már csak ballagnék,
az életen elméláznék,
a lelkemmel paroláznék;
tudakolnám, mint és hogy van,
élte telik-e boldogan,
szeretik-e, szeret-e ő,
meddig tart a szűk esztendő;
de a világ, a nagy málhás,
hátán cipel, mint a zsákját,
futás közben dehogy figyel,
ha panaszt hall – meg se pisszen!

         Filo-csibi

                                                       2015. 09. 24

Heló

 

 

Szervusz, te Bölcs Téma!
Hová lesz a séta? -
Kimész a fejemből,
de...láthatlak még ma?

Ugye majd visszatérsz?
Kivéve, hogyha félsz. -
Pedig nem bántalak
...hiába csak ígérsz.

Mindenfélét mutatsz,
utána meg túladsz. -
Jobb pénzért másoknak
fő-lé jut, nekem zacc.

Kedves leszek, gyere,
legyen agyvíz csere -
a dugót kihúzom...
henye sejtem mene.

Most már friss a közeg,
nincsen cövek, törek -
maradj hát, bogaram...
(te pofátlan szöveg.)

Lambrozett Éva

 

(2015. augusztus)

Lobbanó tűz...

 

Lobbanó tűz szívem mélyén,

gyönyör élmény szép szemedért,

csókod íze ajkad méze

fellobbanó szerelemnek;

 

Örülj velem szíved súgja,

tűnjön el a bánat súlya,

legyen vidám lelked hangja,

legyünk együtt újra-újra!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

Marcellina - Néhány szép álom

https://youtu.be/O3EaGHzAkNE

Vergődés

Ilyen a világunk kimondva-hallgatva,
nevezzük bárminek, arany vagy fabatka:
vergődve araszol, lassan megy előre,
többször lépdel hátra, ahányszor előre;

hát a szép, hát a jó – ördög vigye dolgát,
noszogatni kell, hogy mozdítsa a sarkát,
azután meg, mintha sürgős dolga lenne,
eltűnik, elillan, seprűnyélre kelne!

Én hát szorgoskodva gyűjtök lépesmézet,
hogy majd az ínségben legyen, mit reméljek,
a góliát rosszkedv ne szeressen belém,
vígasság és öröm jöjjenek mind elém!

Vigasság és öröm kivár és mélázik,
mert esőben ázik, a hidegben fázik;
átragad énrám is, didergek, vacogok,
a mézem elfogyott, vergődök, nyafogok!

             Filo-csibi

2015-09-25