Rendszeres olvasók

2015. szeptember 5., szombat

Hibák

                                       

           Elveszett az út, amin jártam,
           amerre nézek, csak pusztaság -
           száraz-virágok, feldúlt tanyák,
           kóró és gyökér áll szilárdan.

           Vihar sem kavar szürke penészt,
           mely ráhízott e nyüves tájra... -
           bizonytalan lét...nehéz málha;
           letenném súlyod, mert felemészt.

           Ez nem én vagyok, valaki más;
           szólj már nekem...jöjjek vissza -
           kiálts hangosan, hogy felnyissa
           szavad a szemem, mi bűncsipás

           ...mióta minden utam "hibás".
                     
                      Lambrozett Éva
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése