Lábaim
közt korong
rohan, szaladó
élet-agyagban rovásokkal
jelezlek. Táncolsz a
megjelenő anyagon, hol
szürkével, hogy barna
fényben. Ujjaim hegyén
elevened
éled, féltett
érintéseid lenyomatát
átadom a készülő
cserépnek...kemence
nyílik, vöröslőn serceg
kerámiaszívem.
Belém égtél.
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése