Most
virul a tűzliliom,
a
szerelem legszebbik virága,
narancsszínbe
ájul tőle
az a
kopott, szürkeléptű járda.
Felnyúlik
a derekamig
karcsútestű,
kecses-vékony szára,
hozzám
hajol, belém szédül,
talán
még a szívemet is vájja.
Szirmain
a parázsbársony
úgy
éget, hogy nem merem már nézni,
tűzliliom
- sajnálom, de
most
tanulok nálad nélkül élni…
Nagy
Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése