Óceán

                         

Gőgös óceánnak  hullámzó fodrában
delel a Nap fénye  Zeusz oltalmában;
lángoló ecsettel festi a vizeket,
azúrral keveri szivárvány színeket.

Végtelen óceán lenyűgöz, fenséges,
lehelete roppant, nyugalma szépséges.

Ám dühe iszonyat, nem ismer szánalmat,
tajtéka kivájja a hullámsírokat.

Rengve és üvöltve hánytorog, háborog,
égzengés, tűzvillám csapódik habokhoz,
kiömlik az égnek megnyílt csatornája,
zivatar-óceán – a pokol tornáca.

Kikötő: reménység és élni akarás,
távoli titokfény – eloltott vágyparázs.

Édenkert, új érzés különös varázsa
maradtok még soká az álmok világa!

Elcsendesül ott a háborgó óceán,
lágyan ring a hajó, partot ér odaát,
tengernyi a virág, illatoz mindenik,

Boldog Sziget, hova vágyálom érkezik!

             Filo-csibi

2015. 09. 19.