Fától az erdőt…

Homály takarja – jár a képzelet,
ág-bog korona titkot rejteget,
Nap koronának tüzes sugara
erdő bolyhában csak fény zsugora.

Recsegnek ágak, jajdulnak, dőlnek,
ha vihar, villám ellenük törnek,
gyászfekete éj megpihen benne,
árnyak otthona, álmok menhelye.

Kíváncsiság hajt, titkát szeretném,
ha óriás fa nem állna elém,
takar előlem, látásom meddő;
mily balga vagyok – ez már az erdő!

            ………………

Az életet is kutatjuk folyton,
titka nyitját, hogy boldogan folyjon;
minden kis percét élveznünk kéne,
tudni – ez már a boldogság része!

               Filo-csibi

2015. szeptember 31.