Őrült pillanat

Hozta a nyár heve – vitte ősz hűvöse:

tébolyult pillanat vágyakkal volt tele,

megtépázott lelket bíborba göngyölte,

smaragd szépségével örömbe ölelte;

virágzott szalmaszál, lüktetett a földszív,

a hársfa-illattól elbódult a kőszirt;

harsogott a láng-nap, hangja zengett éjjel,

színültig volt telve a szerelem-fénnyel!

A nappal és az éj most ostobán dadog,

elmúlt a varázslat – a szív már csak habog;

ordít az igazság – megnémult az öröm,

kietlen réteken fojtogat az üröm;

mámor-pillanatot józan óra váltja,

pogány szerelemnek hitetlen a párja.

Gyógyítanak napok, tanítnak feledni,

egy új pillanatot őrülten szeretni!

             Filo-csibi

2015. 09. 08