Burokban

                                                 
                     ,                    Vajon miről hallgatunk majd -
                                                  ha vénülnek és meghalnak
                                                  a csendek? És tovább élünk
                                                  köztük árván, csendtelenül,
                                                  míg arcunkon szennye feszül

                                                  a mosdatlan gondolatnak...
                                                  épp annak, mely kábán pihen
                                                  némán, olyan mélyen, mint az
                                                  én százszor el nem hitt hitem.

                                                  Vajon miről hallgatunk majd -
                                                  ha vénülnek és meghalnak
                                                  a csendek? És mi átnézünk
                                                  sírhantjukon egy pajkosabb,
                                                  (ránk ablakot tárt) hangosabb

                                                  világra, hol fák beszélnek...
                                                  (hőn cirregnek színkabócák)
                                                  szótengerben érzés fürdik,
                                                  s harsog, nyüzsög a valóság.  

                                                  Lambrozett Éva