Olyan szív...

Olyan szív, olyan lélek, mely Tebenned van,

álmaim csodájába nélkülözhetetlen,

dobbanó szív, remegő vágy, csókos éjszakák,

mire vágyunk, elkápráztat majd örökre,

lesz erőnk hinni, lesz erőnk szeretni,

kínzó vágyunkat csodára váltani,

örülni a kéjnek, a szerelemnek,

elhinni, hogy nem születtünk hiába!

Fodor Miklós (hifimiki)

Száguldunk örömök hídján...

Az örömök száz csodáján át repülünk,

minden hitünk meg  van hozzá, hogy elmenjünk,

úgy szeretjük egymást, mint senkit soha még,

száguldunk örömök hídján át boldogan,

egymás kezét fogjuk, holtomiglan, holtodiglan,

napsugaras úton megyünk, átölellek,

szíved dobbanása örömhang nekem,

ritmusa dorombol örökre szívemben,

csodálatos, gyönyörű szerelem nekünk,

csillagfényes éjszakán csókjaid íze

tölti be szívünket, tüzet lehelve,

lelkünk szárnyal, bármerre is indulunk,

Istentől kapott irgalom és kegyelem!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Kányádi Sándor (1929 - ): BALLAG MÁR

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

 

A gyémánt

  

Nem hajlik – törik – hogyha csapás éri,

nemes kő, büszke szív – ha a sors úgy méri;
néhány vérző könnycsepp – le se gördül – szárad,
porát sem lelni a széjjeltört gyémántnak!

Szerelmes szív párja csak szerelmes lehet,
viszonzatlan érzést a göröngybe temet;

szerelmet koldulni – mélyen megalázó,
árulni a szívet – mint a kikiáltó?!

Küszöbön a sarat szokás letörölni,
gyémánthoz nem méltó  küszöböt söpörni!

Tárja ablakát, hogy új illat bódítsa,

szívét hűbb szerelem, szenvedély gyógyítsa!

Filo-csibi

                                                  

                                                       2015. december 29.

Éj-szőtte varázs

Már kinyitotta szép rügyét a csönd,

s az éj hajába tűzte boldogan,

ilyen lehet a szent öröm, ha van,

ilyen lehet az ünnep odafönt.

Remegve néztem, amint szobámig

szállott alá a száz színből szőtt fény.

Térdre hulltam a karzat küszöbén,

s ott időztem ámulva sokáig.

 

VÖRÖS LILIOM

 

A porral elvegyül

Pici lettem, oly csepp, mint egy bolha,
s ti, mintha tovább nőttetek volna -
magasak vagytok, terebélyesek...
közöttetek úgy érzem, elveszek.

Hangom fúlóban, gondolatom nincs,
ha voltam régen, az elásott kincs -
és sok föld került rám elevenen...
mibe az Érzést most belevetem.

Remélem kikel, ha nem ma, holnap,
a lényeg: énem, mely kapaszkodhat -
legyen támaszték lentről az égbe...
mielőtt sötét borul elmémre.

Hozzátok bújnék, kik rám nőttetek,
de vesztes lettem, ti meg győztesek -
s a győzőnek jár babér egyedül...
a legyőzött a porral elvegyül.

(Sztancsik Éva Lambrozett - 2015. december)

 

Csak Neked...

Egy nap telt el mióta nem látlak,

egyetlen perc mióta nem hallak

egy örökkévalóságnak tűnik,

hozd vissza édes percek varázsát,

élő szerelmünknek pillanatát,

tovatűnt álmok gyönyörűségit,

felejthetetlen csókok ízét,

szemeidnek ragyogó színét,

megmarad nekünk boldogságnak.

Fodor Miklós (hifimiki)

Te vagy nekem...

Te vagy nekem örökre Mindenem,

hűséges, gyönyörű, szép Szerelmem,

Téged nem hagylak el már sohasem,

minden érzés, minden szó Hozzád szól,

szerelmesen, szenvedéllyel Rád vár,

lángoló szenvedély csak Hozzád ér,

álmomból felriadok, Téged látlak,
ne sírj Szerelmem itt vagyok Veled,
átölellek, nyugodj meg csókollak,

szívdobbanásod felgyújtja lángom,
érzem ez nemcsak álom, Valóság.
Könnyeim folynak, csak Reád vágyom!

Fodor Miklós (hifimiki)

Paul Géraldy francia ( l885 – 1983 ) : TE MEG ÉN -- RÉSZLETEK / fordította: Kosztolányi Dezső /

  

11. 

Kétség

Te ezt mondod: „Egész nap

                                                       reád gondoltam epekedve”.
                                                De mégse rám gondolsz ezért, csak
                                                                a szerelemre.

Ezt mondtad: „Képed keresem,

ha ágyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva.”
De te nem ismered a kínt,
lelked gyönyörbe ring.

Inkább gondolsz a csókra, mint
a szájra.

Egyáltalán nem küszködöl.

Tudod, miénk már a gyönyör…

De a szerelem óriásibb.

Mondd, így szeretnél, mondd nekem,
ha nem én lennék én, hanem

egy másik?

15. 

Vallomás

Dühös vagyok, követelő, mogorva,
elégedetlen, féltékeny, bolondos,
boldogtalan, házsártos is, gyakorta.

Nagyon szeretlek, s így lettem nagyon rossz.

Űzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön.

Be boldogabb, be szeretettebb lennél,
ha nem te volnál mindenem a földön,
s ha volna más, mi nékem szentebb ennél.

19.

Tűnődés

Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem először.

Reánk tekint egy szem, beszél,
ígér, s lángjuk előtör.

S minthogy magunkat szerfelett
szeretjük, s ez nagyon jó,

szeretjük őt, aki szeret,
hisz ízlésünk hasonló.

Hálálkodunk, kis bánatunk
megosztjuk véle szépen.

Nagyon hamar reákapunk
s udvarlunk is, cserében.

Már úgy mondjuk, mint szerepünk,
mit elmondtunk ezerszer.

Aztán azért is szeretünk,
mert már elkezdtük egyszer.

 

Ha valaki igazán szeret...

https://youtu.be/Rc1rKYsSHKM

Ábránd

Bárcsak lehetnék én dalos kis csalogány:
repülnék, ahol a fényesség halovány,

zengve köszönteném a felkelő napot,
szívemből dalolnám a legszebbik dalom.

Zord felhők palástját a csőrömbe fognám,

fényes naptól messze, végtelenbe dobnám,

aranyos sugárhaj omlana a földre,

a sok-sok madár most versengve köszönne!

Ó, ha nőhetnék én terebélyes fára,

sok millió lombra és számtalan ágra;

árnyékot adnék a megfáradt ősz párnak,

puha tollas ágyat minden kismadárnak.

Takarója volnék a szerelmeseknek,

otthona lennék a sok apró életnek,

a magasra törve harsonáznám égnek:

idelenn özöne van jónak és szépnek!

Ha én folyó volnék: messze földre folynék,

hullám-fodraimból fehér habot vernék;

egyetlen élőnek, hogyha lenne szomja,

bőven adnám vizem, hogy a szomját oltsa.

Éltetném a földnek minden veteményét,

pompázna mindenhol a sok virág és rét,

a tündöklő nap is bólogatna méltán,

friss zápor hullatná örömkönnyét énrám!

Hatalmas ház lennék: bárkit befogadnék,

fáradt vándoroknak hív hajlékot adnék,

szomját-éhét olt’nám, lenne itt nyugalma,

a haragos éjben félelmet kint hagyna.

Árva gyerekeket szeretettel várnám,

beteg szenvedőknek az ajtómat tárnám;

bennem mindenki a boldogságra lelne,

szeretet-virágnak kinyílna a kelyhe!

  

                                             Filo-csibi

2015. december 27.

Aki boldog…

  

Megállítaná a gyors idő múlását,
a derengő hajnal éber hasadását,
a nyüzsgő világnak zaj-hangos rikácsát,
pacsirtát, ha az nem zengi boldogságát.

Az időt a legszebb pillanattal méri,
mámor hajnalán az ébresztést nem kéri,
vágyakozó lelkét szerelmese érzi,
mézédes szavával szólítja, becézi.

Rózsaszínre festi a fűt, fát, bokrokat,
boldog mosolyától a jég is megolvad,
bizton hiszi, hogy a rózsa érte vérzik,
az arany-fényes ég is miatta kéklik.

Kényes, ezért félti az Ámor-madarat,
gyengéden átfogja – szorítva meghalhat;
kinyitja a markát, mert levegőzne már,
ó, nehogy elszálljon --  a boldogság-madár!

Filo-csibi

2015-12-26

Boldogság...

Boldogság, te hiányoztál nekem,

most örülök hajadnak, lelkednek,

szemednek, szavaidnak, szívednek,

csókjaidnak gyönyörét érzem,

körbefog csodálatos vonzalom,

örömtől zengő hangod hallom,

bőröd illatát érzem bőrömön,

szívednek dobbanása megőrjít,

a kéj öröme minket boldogít!

Fodor Miklós (hifimiki)

Ady Endre Ennio Morricone-Karácsonyi Rege

https://youtu.be/zsQklLtA-S4

 

Kiáltanék...

Kiáltanék, ha lehetne Veled,

futnánk együtt, a világ végére,

elhagyni e szomorú bolygónk,

helyet keresni egy más Világon,

felfedezni rejtett világokat,

exobolygók csodáit kutatva,

ott rátalálnánk boldogságunkra,

az örök,  gyönyörű szabadságra!

Fodor Miklós ((hifimiki)

Szerelmesen…

Szebbek a nappalok, szebbek az éjszakák,

megcsillannak fények ködön és zúzmarán,

ingatag holnapon, a múltnak fátyolán:

szerelmesen

Melengetőbb a Nap, hűvösebb az árnyék,

szebbek a virágok, mesésebb a tájék,

míg csillagom ragyog, mindig csak itt járnék:

szerelmesen.

E földi mennyország addig kell énnekem,

amíg a szerelmed érzem a lelkemen,

nálam van a szíved, itt dobog énbennem:

szerelmesen.

             Filo-csibi

 2015-12-23

.

Fénybe álmodott...

Fénybe álmodott mosoly arcodon,

mézízű csókba mártott ölelés,

 csillagok fénye ragyog hajadon,

vágyak öröme, kéjek gyönyöre,

tombol szívünkben mindörökké,

gyere most kérlek simulj szívemre,

testeden érzem bőröd illatát,

ugye boldog vagy angyalom velem,

nem is éreztem még ilyen csodát,

átvezet tűnő pillanatokon,

fénylő napsütésen rohanunk át,

örökre miénk ez a vonzalom!

Fodor Miklós (hifimiki)

Csak el tudnám feledni...

Csak el tudnám feledni a messzeséget,

hol vágyak, csókok várnak és öröméjek,

csak hallhatnám dalát, ritmusát szívednek,

feledhetném a bús szomorú éveket,

végre együtt örülni szép szerelmünknek,

szemed ragyogásának, őrjítő kéjnek,

a szárnyalás égbe repít csillagokhoz,

azúrkék égbolthoz, tündöklő szivárványhoz!

Fodor Miklós (hifimiki)

Szerelem őfelség

  

Ha kortyolva iszom, bódít és varázsol,
poharak sorával nő a szomjúságom,
telhetetlen, mint a feneketlen teknő,
kínzó a fájdalma, tűzvillám és mennykő,
bolondját járatja, ha úgy tetszik neki,
őfelség azt teszi, miben kedvét leli.

Rabszolga őnála, ki nélküle király,
a béklyó hatalmát lelkemen köti át.

Guzsalyán aranyszál, masnija gyöngyökből,
bársonyos selyemmel töröl le könnyekből,
gigászi fájdalma megannyi vágyparázs,
nélküle a világ vértelen hervadás,
tömlöce csillogó palota, mámorágy;
szeretni bolondul isteni adomány.

Szerelem őfelség lábadnál heverek,
ahogyan szeretnéd, én is úgy szeretek!

                                              Filo-csibi

                                        2015. december 22.

A Szeretet Ünnepe...

A Szeretet Ünnepe elhozott nekem,

Egyetlen, csodaszép, gyönyörű Szerelmem,

végtelen béke, szeretet árad szívemben,

ha nem süt Nap, akkor is látom szép szemed,

gyönyör lelked simogatása lelkemnek,

hűséged elvezet a mennyei útra,

csókod, ölelésed érzem minden percben,

Hozzád hű maradok egész életemben!

Fodor Miklós (hifimiki)