Mindent, vagy semmit ?

Mint pásztortüzek fekete éjszakán:
kigyúlnak mécsesek az égbolt teraszán,
a csillag-miriád tündöklő tengere
varázsló a szívnek, ha lángol szerelme.
Égig érő hegyek, rét minden virága,
gyöngyöző vízesés áradó forrása,
szózatos madárdal, rózsáknak özöne,
mézédes szavaknak igéző gyönyöre;
ölelném magamhoz, csókolnám Ámorát
az egész világnak örömét, mámorát!

Vagy mindent, vagy semmit: rapszodikus lelkem
a nagy mindenséget vágyja képzeletben.
Óh, pedig mily csodás: harmatcsepp levélen
vibrál a szivárvány ezernyi színében,
kíváncsi napsugár vetül a felhőre,
átaranylik rajta, piroslik szeplője;
apró kis nefelejcs bájosan vágyra hív,
hajnalnak csillaga csábítón rám kacsint.
Csak egy szót kedvesem - szeretsz-e igazán,
nem kell a nagyvilág, elég egy szál virág!

Filo-csibi

2015. december 21.