Paul Géraldy francia ( l885 – 1983 ) : TE MEG ÉN -- RÉSZLETEK / fordította: Kosztolányi Dezső /

  

11. 

Kétség

Te ezt mondod: „Egész nap

                                                       reád gondoltam epekedve”.
                                                De mégse rám gondolsz ezért, csak
                                                                a szerelemre.

Ezt mondtad: „Képed keresem,

ha ágyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva.”
De te nem ismered a kínt,
lelked gyönyörbe ring.

Inkább gondolsz a csókra, mint
a szájra.

Egyáltalán nem küszködöl.

Tudod, miénk már a gyönyör…

De a szerelem óriásibb.

Mondd, így szeretnél, mondd nekem,
ha nem én lennék én, hanem

egy másik?

15. 

Vallomás

Dühös vagyok, követelő, mogorva,
elégedetlen, féltékeny, bolondos,
boldogtalan, házsártos is, gyakorta.

Nagyon szeretlek, s így lettem nagyon rossz.

Űzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön.

Be boldogabb, be szeretettebb lennél,
ha nem te volnál mindenem a földön,
s ha volna más, mi nékem szentebb ennél.

19.

Tűnődés

Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem először.

Reánk tekint egy szem, beszél,
ígér, s lángjuk előtör.

S minthogy magunkat szerfelett
szeretjük, s ez nagyon jó,

szeretjük őt, aki szeret,
hisz ízlésünk hasonló.

Hálálkodunk, kis bánatunk
megosztjuk véle szépen.

Nagyon hamar reákapunk
s udvarlunk is, cserében.

Már úgy mondjuk, mint szerepünk,
mit elmondtunk ezerszer.

Aztán azért is szeretünk,
mert már elkezdtük egyszer.