Ivan Bugyin orosz (1870-1953): RÓZSÁK /Fordította: Lator László/

Tündöklő fellegek lebegtek
a lángoló azúr teren.

Két rózsa a kertben kifeslett,
két kehely, mely tűzzel tele.

A zöldben izzó, áthevült kert
benézett az ablakon át
a ház hűs homályába, fülledt
széna ontotta jószagát.

Olykor súlyosan mennydörögve
megzendült, morajlott a menny,
de méhek, rovarok dönögve
jártak – fénylett a végtelen.

Olykor suhogó sűrű zápor
zúdult, égszínkék zuhatag…

S az ingó-tükrös ragyogásból
villogott az azúr s a nap -
 
s fénylett a végtelen s lekókadt
aléltan a rózsák feje,
s könnyeiken át mosolyogtak
és szemük tűzzel volt tele.