Rendszeres olvasók

2015. december 6., vasárnap

Alexandru Macedonski román ( l854 – 1920 ): A RÓZSÁK KERINGŐJE / fordította: Jékely Zoltán /

A zöldgyepes domboldalon
egy rózsatő nőtt egymagában;
de szél támadt az éjszakában
s táncolni hívta szilajon.
Előbb a lomb közé hatolt,
szelíden suttogott, dorombolt,
minden vágyát elmondta volt,
sóhajtozott, sóhajtozott ott.

Sóhajtozott, sóhajtozott ott…

Hószínű rózsa-kelyheket
mosolyra késztetett a harmat,
Bennük a tavaszos fuvallat
édes sejtést remegtetett.
Megannyi kárneváli árny,
bársony-puhán csak rengetőztek,
báli ruhában valahány,
s a szellő csókolgatta őket,

s a szellő csókolgatta őket.

Fürdette testük égi fény,
áztak a hold ezüst vízében,
s áltatva és csábítva szépen
elkapta őket könnyedén,
csak suttogott édesdeden,
és vitte-vitte már a szellő,
s forgatta őket sebesen
                                                                 az egyre gyorsuló keringő,

                                                                 az egyre gyorsuló keringő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése