Alexandru Macedonski román ( l854 – 1920 ): A RÓZSÁK KERINGŐJE / fordította: Jékely Zoltán /

A zöldgyepes domboldalon
egy rózsatő nőtt egymagában;
de szél támadt az éjszakában
s táncolni hívta szilajon.

Előbb a lomb közé hatolt,
szelíden suttogott, dorombolt,
minden vágyát elmondta volt,
sóhajtozott, sóhajtozott ott.

Sóhajtozott, sóhajtozott ott…

Hószínű rózsa-kelyheket
mosolyra késztetett a harmat,

Bennük a tavaszos fuvallat
édes sejtést remegtetett.

Megannyi kárneváli árny,
bársony-puhán csak rengetőztek,
báli ruhában valahány,

s a szellő csókolgatta őket,

s a szellő csókolgatta őket.

Fürdette testük égi fény,

áztak a hold ezüst vízében,
s áltatva és csábítva szépen
elkapta őket könnyedén,

csak suttogott édesdeden,

és vitte-vitte már a szellő,

s forgatta őket sebesen

                                                                 az egyre gyorsuló keringő,

                                                                 az egyre gyorsuló keringő.