Rendszeres olvasók

2015. december 10., csütörtök

Csiszolatlan gyémánt




Világunkból csak a rosszat látja,
féltve őrzött lelkét kulcsra zárja,
egy parányi fény is kárt okozhat,
titkokat az bárhova szétszórhat,
repül a madár, száll az ég felé,
nem néz utána, inkább lefelé.

Fanyalog azon, mi körülveszi,
öröme nincs, keserű  élte  is,
nem érdekli jóhír, a kedvesség,
társaság, a humor és jókedély,
szivárványt fénytörésnek gondolja,
azt suttogják, hogy gyakran mogorva.

A szeretet elől szívét zárja,
ám a kedves lényt szívesen látja,
ha kifecsegné az érzelmeit,
reménytől rezgő kincse elveszik.
Míves szavad közvetlennek véli,
megijed tőle, ő ezt  nem kéri.

Vadrózsát is tüskék körítenek,
mézet adó méh csíphet tégedet.
Ha kíváncsivá tett, nyisd ki lelkét,
de óvatos légy, a fénytől még fél,
kitartásodért jutalmat kaptál,
áfonya alatt édes a kaptár.

Napfényre vitted kőbezárt szívét,
vidámmá varázsoltad zord színét.
Szép rózsaligetre  fordítsd orcád,
igazgyönggyel ékes a mennyország,
drágakő van mélyen, szíved látja,
csiszolatlan, de csillog gyémántja.


Filo-csibi

2015-12-10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése