Feszíts keresztre

Mit ér a szárny, ha nem repül,

mit ér a szív, ha nem szabad,

mit ér az íj, ha nem feszül,

mit ér a húr, ha elszakad?

 

Kidobva már a vén kuvasz,

nyüszít, de nem remél vigaszt,

- talán a vágy a fő ludas -

csalóka újra hinni azt.

Mit ér a hó, ha nem fehér,

mit ér, ha pelyhe szürke már,

mit ér a száj, ha nem beszél,

mit ér, ha éhe csókra vár?

Feszíts keresztre Istenem,

cibáld te szét a szívem is,

hazátlan árva mindenem,

ne hagyj a sárba engem itt!

Mit ér a dal, ha nem dalol,

mit ér a szív, ha nem szeret?

Szitálva fényt a hó alól,

takard be tiszta lelkemet.

  

H.Gábor Erzsébet

Az idő mindig elvesz belőlünk...

Az idő mindig elvesz
belőlünk valamit
hol bánatot hol szerelmet
hol szívet hol lelket
Ha nem hiszed hogy eljön Ő
az igazi szerető szív
ki végig kísér az időalagúton
nem marad más csak a magány
s a talány miért születtél
ha nem lehetsz Övé
kit időtlen idők óta vártál!

hifimiki

Jöhettél volna...

Jöhettél volna
örömben fényben
De könnyel jöttél
elhagytál
A fájdalommal együtt
örök maradtál!

hifimiki

Mondj mesét

Mondj mesét Drágám

Az utadon várok Rád

Ne hagyj el soha!

hifimiki

Az Élet..

Az Élet olykor ajándék,

máskor pedig harc

a magány farkas-sötétjével,

de azt hiszem,

elég egyetlen szóölelés ahhoz,

hogy a fájdalom kalapácsának

súlyos dobszavát ne halljuk meg többé…

VÖRÖS LILIOM

Aki igaz szívvel gondol arra...

Ha büszkeségünk nagyobb,

mint szeretni vágyásunk,
akkor megérdemeljük

a vele társult magányt,
mert néha bizony porig kell hajolni

egyetlen szép szóért.
Aki igaz szívvel gondol arra,
kit az élet ajándékul adott neki,

az, gőgjét elvetve
alázatosan hajol meg

az érzés szépsége és fájdalma előtt…

Kun Magdolna

Hűségem...

Hűségem örök

Lépésedet követem

Hangtalan lépek

hifimiki

A sok könnynek...

A sok könnynek mi az ára hogy

egyszer enyém leszel Kedvesem

 

A sok vágynak fájdalom az ára

hiába hívlak Kedvesem

 

De egyszer felszakad az örömkönny

ha itt leszel Kedvesem!

hifimiki

Jöhettél volna...

 

Jöhettél volna örömben, gyönyörben,

Mint a virradat,

Sokszínű boldogság ernyője alatt.

Jöhettél volna kacagó csengőkkel,

Kendőkkel, lengőkkel,

Könnyedén repülve fehér utakat,

S már elmultál volna,

Mint a virradat.

De könnyekkel jöttél, szomorú dalokkal,

Mint a szürkület,

Mint felhők, úgy jöttél, kik a hóra hintik

Bús sötétjüket.

Botorkálva jöttél szived lámpásával,

Ezer seben által, ezer jajon által,

Által ezer seben, és ezer jajon,

És örök maradtál, mint a fájdalom.

Falu Tamás

Érzésviharban

Érzésviharban

Rád várok minden éjjel

Légy hát az enyém!

hifimiki

...azt teszem mit szeretnék...

Ne éljem másokért életem

hát kiért ha Érted nem

magamért legyek boldog

ha nem Teérted

Te légy az első a fontos

csak Veled viselem el

a jót a rosszat a bajt

azt teszem mit szeretnék

ha Veled lehetnék

minden múló pillanatban!

hifimiki

Lepke szerelem

Ősz-avar között

nyarat vigyáz a lepke,

nem lesz hervadás

Kun Magdolna

Meseszeretet:)

Minden emberben ott van

a meseszeretet,

amit naiv bájjal őriz meg

az élénk képzelet,

mert hiába hamvad hajunk

ezüstfehér színbe,

gyermekszív dobog még

a mellkas közepébe.

Kun Magdolna

Ott...

 

Ott, ahol az ég és föld

forrón öleli át egymást

s a tegnap sietve eltalpal,

köt majd békét létem a holnappal.

Talán akkor a hajnal

nem szívemből hasad,

a reményről lehullik a lakat,

s a frissen hullott harmat

eloltja a tüzet,

melyet szerelmed gyújtott bennem

s én őrült kacagással zengem,

fényed éhhalált hal,

s ó, mily lángolással

várom azt a végső sóhajt,

mely egy marék földet dob

majd üszkös emlékedre.

Mély az emlék medre...

Gligorics Teréz

Lelkemben örök tavasz él

Lelkemben örök tavasz él

Szívemben itt a nyár

Csak szívembe költözzél

Ha szemed mosolyod

láthatom

örök boldogság

ragyog rám!

hifimiki

Hat sorban

 

Tavasz lesz mikor újjászületsz

Nyár lesz mikor szeretsz

Ősszel télen együtt leszünk

boldogan gyönyörben szeretünk

 

De nincsenek évszakok

ha TE is szeretsz!

hifimiki

Hazug a szél szava...

Látod, ma megint minden olyan szerteszét,

csak a szél kotor és motoz az ablakon,

úgy vagyok, mint ki elhagyta a jegyzetét,

hiszen csak mélázok a ködös holnapon,

de majd paplanomba bújok, hogy ne fájjon

ez a semmitmondó, tündöklő éjszaka,

mert nem nekem csillog, csak játszik az ágyon

a hold sápadt fénye, s hazug a szél szava…

Nagy Ilona

Lélekrácsaidon túl mit látsz vajon?

Mersz-e egyáltalán túlpillantani azokon,

vagy félsz, hogy a mögöttük izzó fény

- mely úgy parázslik, akár a homokszemek

a pálmás Líbia szomjas sivatagján

- megvakítja az örök sötétséghez szoktatott szemed?

Félsz a szabadság illatától? Akkor maradj mozdulatlan,

és élj rabként ott, ahol színház

cirkuszi játék soha vágyra nem izgat,

és hallgasd életed végéig

vádoló tudatod zsörtölődését,

amely egyre inkább az öregek

zsémbelődő szitkára hasonlít. Megérdemled.

VÖRÖS LILIOM

Egyetlen vagy...

Leírhatatlan az a pillanat

mikor két szemedbe nézek

s meglátom benne

azt a csillagfényt

mely az Esthajnalcsillagé

mert Egyetlen vagy

a sok milliárdból

akit elérhetek

s megérinthetek

szívem gyorsabban ver

s ha elalszol

forró csókkal búcsúzom el!

hifimiki

egyszer

majd egyszer megkérdezheted
hogy mi történt a pillangókkal
meg a tündérekkel
akik megcsókoltak
s te visszacsókolhattál
egyszer majd
végigszivárog életeden

addig csak menekülsz
a tükör elől

Málna

Ne félj Szerelmem!

Engedj Magadhoz

Halálban együtt leszünk

Ne félj Szerelmem!

hifimiki

Ami fáj

 

Nem a halál fáj,

magadra maradásod

szerelmem nélkül

*Kun Magdolna*

Remény

Az elveszettnek hitt remény

ott ül szívünk mélyén

dédelget átmelegít

bekúszik lelkünkbe

nem hagy el sohasem

sugara áthatol mindenen

téren időn szerelmen

együtt dobban szívünkkel!

hifimiki

Arcod mosolyát...

Arcod mosolyát látom mindig
lelkembe tündöklik
időtlen percek órák ragyogják
arcod varázsát
földöntúli pillanatok
ha arcod lelked láthatom
tudom érzem
így lesz mindig!

hifimiki

Hányszor mondjam szeretlek...

Hányszor mondjam

szeretlek szeretlek

elrejtett könnyek között

sugárzó mosolyodban

zöld szemed villanásában

az egész világ csak díszlet mögötted

Nélküled nincs élet

csak vándorló lét

legyél nekem kérlek

szépítsd meg

bánatos lelkemet szívemet!

hifimiki

Azt hiszem...

 
Azt hiszem vágyni,

sosem tilos,

csak kevesen merünk

hangot adni,

és belátást engedni

legbensőbb titkainkba.

Piros Pipacs

Nincs más a világon csak TE

Egy kihűlt szerelem után

itt állok kifosztva árván

pár boldog év után

összezárt körpályán

keringek

míg egyszer csak

Rád találtam

Kitörtem ebből a bolyongásból

Csillagok Vándora

megtaláltam Benned

kiről álmodtam

s most itt vagy a szívemben

nem hagylak el már sohasem

A Sors Hozzád vezetett

hangom szívem lelkem

Téged keresett

álmatlan éjszakákon

tündöklő nappalokon

hóesésben tűző nyáron

nincs más a világon

csak TE!

hifimiki

Ha eljön a világvége

Ha az égből lehullnak a madarak

Ha a nappal sötét lesz mint az éjszaka

Ha a szerelem szorítja kezünket egymáshoz

Ha a szív is bújik egymáshoz

Ha lelkedben megszólal a dal

s véget nem érő dallama repülni tanít

oldhatatlan kötés lesz

e földi szerelem!

 hifimiki

Ha eljön a világ vége

Ha eljön a világ vége,

s elül majd a zaj,

ha mindent-mindent

sötétség ural,

ha az égen a csillagok

vérző csíkot húznak,

ha a szálló madarak,

mind-mind porba hullnak,

te szorítsd-szorítsd kezem,

tarts ki mellettem,

oldhatatlan kötél legyen

e földi szerelem.

Kun Magdolna

Ne szólj...

Ne szólj egy szót se
csak hangtalanul mondjad
mindig Rád vártam.

hifimiki

Követnélek...

Követnélek mindenhova

hol nem ér utol a fájdalom

Követlek ha fáradt a lépted

nehogy a szél fújjon el mellőled

Követném csókjaid

könnyeid letörölném

Ha más megvetne

elűzném messzire

Követnélek ha nem szeret

senki se elűzném a gonoszt

Bárhova lépsz Veled megyek

s nem hagylak cserben

sohasem!

 hifimiki

 

Az igaz szerelem...

Az igaz szerelem az,

amikor két ember annyira nagyon akarja

a másikat boldognak és elégedettnek látni,

hogy elfelejtik legyőzni egymást.

VÖRÖS LILIOM

Eljött a holnap

Eljött a holnap

eljöttem Érted Kedves

imádlak Téged!

hifimiki

A képzelet...

A képzelet mindennél erősebb

ha tél van nyarat varázsol szívedbe

nyíló virágok zöld erdők

szerelem lobog lelkedbe

s érzed sosem lesz vége...

 

hifimiki

...az igazit ki párja...

Ha eltörik valami idebenn

könnyé válnak

az elpazarolt évek

De a szív megújul

befogadni képes

új szerelmet új életet

vissza se néz

csak egyre keresi

míg meg nem találja

az igazit ki párja

s Vele érzi át

a megújulás diadalát

a csodát az újjászületést

mit oly régen várt...

hifimiki

Az igaz szerelem...

Az igaz szerelem
küzdés, bukás,
erőn felüli,
soha fel nem adás,
kitartás, viadal,
összecsapás,
életre sarkallás ott is,
hol halál tanyáz.

Kun Magdolna

Egymást követve

Látod a levelek is párban hullnak,

nem engedik egymást, összeforranak,

úgy fejezik be lét-mivoltukat,

hogy még a halál is könnyes szemmel nézi,

ahogy egymáshoz bilincselik hűségláncukat.

*Kun Magdolna*

A legszebb mosoly

 A legszebb mosoly,

virágszirmot könnyező

szempárragyogás 

 

*Kun Magdolna*

Életpercek...

Életperceim

tenyeredbe simulnak

bizalomjelül

Kun Magdolna

Magam sem értem...

Magam sem értem hogy történhetett.

Több mint húsz évet éltem

és nem vettem példát a virágoktól,

kik szép fejük engedelmesen hajtják le annak kezébe

aki értük nyúl.

És a búzakalászoktól sem,

kik érett, koronás fejük nyugodtan hajtják meg a sarló előtt,

mert tudják a rendeltetésük.

Csak a csillagokat néztem,

kik gőgösen, érintetlen fénylenek az égen

külön-külön

és ha lehullnak

nem teljesedésük, haláluk az.

A csillagokat néztem

s úgy maradtam itt

mint egy csillag

magányosan.

Szenes Erzsi

El ne hidd

Mit gondolsz, mi tart minket eggyé?

Bűbáj, csók, álom, mese, fény?

Vagy hogy régi jajunk válik enyészetté,

míg mosolygunk együtt sorsunk vad dühén?

Lopott percünk, melynek örömét

magunkkal visszük a másvilágra is,

vagy a hit, a szent könnyelműség,

hogy babérág híján adatott egy fétis?

Ugyan már, kérlek, el ne hidd,

hogy szerelmünk Isten festett oltárképe,

a végzet álarccá becstelenedik,

ha nem hajtasz térdet mindennap érte.

Azt hiszed vágyad tart lelkem ölében?

Vágyad, mely eddig annyi szívért ömlött?

Bár látom, hogy most, mint tenger öblében,

a kagyló, óvnád az egyetlen gyöngyöt.

Ám nászunk addig lesz megterült asztal,

míg a bölcs Sors késztet észrevenni,

hogy nem az a tied, mit kivívtál harccal,

hanem amit táplál a törékeny semmi.

VÖRÖS LILIOM

Lélekragyogás

Hogyha láthatom

Szép szemed ragyogását

Nem kell Nap se Hold!

*

Lélekragyogás

Szemedben ott tündököl

Nem kell senki más!

*

Szívdobbanásod

hallom már messziről is

Érzem melegít!

*

Most is látom én

Tündöklő mosolyodat

Szépen elringat!

*

Tested tűzben ég

Nekem adott már az ég

Most mindörökre!

*

Egyedül Téged

Isten nekem alkotott

örökre Téged!

 

hifimiki

Hulló levelek

Fáradt szememre ősz levél pereg,

mintha velem sírná, hogy az is odalett,

ami egykor boldoggá tett, ami éltetett,

ami e cudar világban örömet szerzett.

Ne sírj kicsi levél, hogy minden elveszett,

sorsunk talán még, egyszer jobb lehet,

talán csak némi kitartás kell, s azzá lehetek,

ki romokból is felépíti az álomhegyeket

Kun Magdolna

Csak hallgatunk...

Már nincs mit mondanunk,

csak hallgatunk, csak hallgatunk,

hiába áradnak a szavak bennünk,

kimondásához nincsen elég merszünk,

pedig az elnémult csendben,

időnk tovarebben,

s mi nem gondolunk arra,

alant már hiába szólnánk,

ha földrög fojtja belénk

a szavak szép varázsát.

Kun Magdolna

Hervadatlanul

Rácsok közt is illatoztál sárga kicsi rózsám,

melengetted fagyos lelkem, mikor télre járt,

s úgy virultál mellettem élénk varázsszínben,

hogy nyárlevelet hajtottak a zúzmarájú fák.

Emlékszel, fáztam, mindig-mindig fáztam,

mint kinek hűlt ajkára nem leheltek csókot,

mint kinek bús-szíve tájékát sohasem becézték,

május-fényben felvirágzó pihe-puha bókok.

Sok-sok év elszállt már sárga kicsi rózsám,

sok bántó szó elbujdosott hamvas szirmodba,

sok könny melléd hullott avarlépteimből,

mikor bakanccsal taposta az idő láb-nyoma.

Már csak emlékemben élsz hervadatlan rózsám,

 azokban a fel-felvillanó percpillanatokba,

mikor visszalopja lelkembe lángszínét a nyár,

és forrócsókú ábránd lesz az érzés halmaza.

Kun Magdolna