Kelj fel Nap Érte

 

Kelj fel Nap Érte,

Világítsd meg szép arcát,

Szeme sugarát!

 

Csillagvándorként

Megtaláltam utadat,

Ugye jössz velem?

 

Ez az út Miénk,

Senki másé nem lehet,

Itt hagyunk mindent!

 

Földet, eget is,

Egy ismeretlen zugban

Boldogok leszünk!

 

Zárj be világodba

Hiába hívlak, hiába várlak,

nem jössz hozzám

csillagfényes éjszakába.

Hiába dobban a szív, lüktet Érted,

szívem csak vár Téged,

míg nem ölelhetem drága lényed.

Zárj be világodba, minden éjjel,

szép lesz a nappal is,

ha szívem dobbanhat Érted!

hifimiki

Nem vágyom senki másra

Nem vágyom senki másra,

csak a Te csókod

a csillagfényes éjszakába.

Nem vágyom senki szívére,

csak a Tiédre,

tündököljön tiszta fénye.

Szemed ragyogjon rám

ölelj át, átölellek én is,

ez lesz a legszebb éjszaka!

hifimiki

Legszebb pillanat

Az ég beborult, nem is nézek fel,

csak lelkemben ragyogsz,

szívemben dobolsz,

alakod vállamra omol.

Hívlak Téged szűntelen,

jöjj felém, ne hagyj itt egyedül,

míg lelkem érzi, hogy itt vagy,

szívem nem fázik, Érted lángol.

Lehetne még szebb pillanat,

ha szemed rám ragyogna,

ajkad megcsókolna, karod átfonna,

az lenne a legszebb pillanat!

hifimiki

Múlhatatlan mosoly

Mosolyogj rám,

ha már nincs,

ki szemedbe nézzen.

Ragyogjon a szemed,

míg érzed a szerelmet,

mit szívedbe ültet a szeretet.

Míg szemedbe nézek,

érzem, hogy élek, Veled,

lélegzem, semmitől sem félek.

Áthatolsz szívemen, lelkemen,

örökre velem marad derűd,

a halált is legyőzöd.

Érzem, hogy szárnyalok,

míg szemed rám mosolyog,

elűz minden bánatot!

hifimiki

Harmatcsepp

Tudod...

én már nem félek,

csak tiszavirágként élek.

Nem fáj semmi, nincs talány,

egy szív sajog még néha tán...

s éjre éj jön.. nap után.

Vagyok...

tán egy gondolat,

egy csöppnyi kő a part alatt,

mint álomkép létezem...

kezem nem fogja senki sem,

harmatcsepp az életem...

Élek...

mint egy kis levél,

csak lebegve az életér'

kapaszkodom lét után...

mit elsodor egy szél bután,

s éjre éj jön... nap után.

Nagy Ilona

Csak Isten érzi

Csak Isten érzi,

mily' fontos a Szerelem

az életünkben!

hifimiki

Kellesz nekem!

Meddig várjak még

Meddig várjak még,

mikor ölelsz magadhoz,

holnap vagy soha?

hifimiki

Minden pillanat

Minden pillanat

Teveled édes álom

Csak erre vágyom!

hifimiki

Ne csak nézz, láss!

Hajoltál már egy nyírfa bokájához,

s láttad, hogy öleli át a folyondár,

és az alkonyat pazar pompájához

szóltál már úgy, hogy megrengett a határ?

Hajoltál már a fülledt estben úszó,

testtelen álmában nyöszörgő szélhez,

mikor zokogása bús hegedűszó,

ha hozzásimul lelked szövetéhez?

Hajoltál már a szépség templomába,

melynek oltárán minden fűszál neszelt,

s láttad, hogy a pirkadat könnytavába

szent alázattal mosakodott a kert?

Hajoltál már, mint fagyalbokor ága,

ha langy-ölében ringatja el a fényt,

s mint nemsejtett magból lábad nyomába

szökkent már szárba a csipkés terebély?

Hajoltál már... mint fellegeknek árnya

hajol el mélyen a Gaja-völgy fölé,

de semmit sem láttál, mintha vak járna

a világon átfénylő csodák közé.

 

VÖRÖS LILIOM

Múlhatatlan mosoly

Van olyan mosoly

mely nem múlik el soha,

s nem fog rajta az idő

rozsdás élű foga.

Úgy marad meg bennünk,

mint a legszebb kincsünk,

mely az egyszerűség bájától lett

igazi csoda.

Mosolyogjunk hát,

mindaddig míg élünk,

mert attól szépül meg

halhatatlan énünk,

hisz mindaddig, míg arcunkon

nem látszódik bánat,

urai lehetünk

életnek,

s halálnak.

Kun Magdolna

Hajoltál már Kedvesed arcához

 

Hajoltál már Kedvesed arcához,

ki átölelt téged két karjával,

a lemenő Nap sugarával,

hogy megrengett  bele a világ?

Hajoltál már a szélhez,

mikor Feléd küldte üzenetét,

mikor búsan dalolt,

Hozzád simult?

Hajoltál már Kedvesed ölébe,

ki bezárta a világot, s elérte a tiédet,

a gyönyör templomába,

s rád borult hajkoronája?

Hajoltál már Kedvesed szívére,

letörölted fájó könnyeit,

s eltörölted bús éveit,

szíve dobbanását érezve?

Hajoltál már le egy kis csermelyhez,

s nézted a habokat, s mondta neked:

jöhetsz velem, kitárom a tündöklő világot,

vággyad a fény honát, s az öröm járjon át!

hifimiki

De a szívem megidéz

Nem vagy itt KEDVES

De a szívem megidéz

Látom szép szemed!

hifimiki

Élni akarunk

Falak épültek és épülnek,

tele van vele minden,

menekülünk tőlük.

A rohanó időben

álmainkat kergetjük,

talán egyszer el is érjük.

Élni akarunk,

reméljük a holnap

szebb lesz, tán a Sors

nem szól bele,

hitünk, reményünk

megedzi lelkünket,

s elhisszük, boldogok leszünk,

míg élünk!

hifimiki

Örök lobogás

Semmi sem állandó,

de a mi szerelmünk az!

Ez a szerelem mindig lángoló,

soha el nem múló, örök lobogás.

Fékezhetetlen vágyak,

mindig bennünk dúlnak.

Öröm, fájdalom közepette,

folyton benünk égnek.

Bármit hoz az élet,

szeretlek Téged.

örökkön-örökké Édes!

hifimiki

Mi lenne velem?

Mi lenne velem?

Elvesznék NÉLKÜLED.

Honnan vennék

szavakat, érzéseket?

Honnan lobbanna a tűz,

mely feltör mint a vulkán?

Hogyan születne

a forró szenvedély?

Hol lenne a szerelem,

NÉLKÜLED?

Hogyan tudnám,

merre menjek?

Tudom, rá találtam

az igazgyöngyre, BENNED!

hifimiki

Semmi sem állandó

Lehet, hogy egy új csillag

tündöklőbb az égen,

és nagyobb tűzzel lobog

a végtelen nagy térben,

mint az a régi csillag,

mely már évezredek óta

a sötét éjszakákat

halvány fénnyel rója,  

de egyszer majd az újnak is

elsápad a lángja,

és csak kősalak lesz ő is

az idő sodrásába,

porladó szemcséjű,

fakó kősalak,

mely földre zuhanván

százfelé szakad.

Kun Magdolna

Szeretlek... hányszor mondjam még...

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,

hányszor mondjam még,

míg el nem ér HOZZÁD az érzés.

Míg szám neved suttogja,

halkan, hangosan kiáltva,

egy levegővel, szünet nélkül.

Míg meg nem hallod

szívem szavát, dobbanását,

lüktető ritmusát.

Míg lelked nem szárnyal velem,

míg a kínzó vágy el nem ér,

míg smaragd szemed rám nem néz!

hifimiki

Vers vagy nekem

Vers vagy nekem,

minden órámban,

minden percemben.

Rímek, érzések,

mind bennem élnek,

rendületlen.

Megajándékoztad

szívem édes szóval,

dallal, örömmel.

Bennem erő vagy,

felejthetetlen szavak,

lelkemhez simulnak.

Társam vagy,

magányomban

vigasztalsz.

Sose múló,

örök ragyogás,

gyógyír minden

gondolatod!

hifimiki

talán

elmondjam 

hogy ma sírtam és összegömbölyödtem

a metrón hazafelé

miközben azon elmélkedtem

hogyan kell szeretni s nem szeretni

és hogy hozzám nem illenek

az elegáns hallgatások

a téboly 

a sötét - nyílt sebek

és a kihűlt parázsba imákat mormolás  ?

 

...

 

talán nem is akarok

megtanulni nemszeretni

talán csak én ordítok és nem te

talán a legnagyobb félelem a kívánás

talán csak az történt

hogy átjártam az összes poklot... nélküled

melybe beleroppantak az inak idegek  

 

 

most hunyd  le a szemed

sötét lesz

talán éjjel

talán nem látsz

talán nem látlak

talán csak az élet

sóhajtja ránk szeretetét

jaj - csak sírni ne kezdj

 

lélegezz!

már alig hallani

hogy fulladásig futottam veled

 

 

szép ez

olvasni rólad...tőlem.

 

Málna