elmondjam
hogy ma sírtam és összegömbölyödtem
a metrón hazafelé
miközben azon elmélkedtem
hogyan kell szeretni s nem szeretni
és hogy hozzám nem illenek
az elegáns hallgatások
a téboly
a sötét - nyílt sebek
és a kihűlt parázsba imákat mormolás ?
...
talán nem is akarok
megtanulni nemszeretni
talán csak én ordítok és nem te
talán a legnagyobb félelem a kívánás
talán csak az történt
hogy átjártam az összes poklot... nélküled
melybe beleroppantak az inak idegek
most hunyd le a szemed
sötét lesz
talán éjjel
talán nem látsz
talán nem látlak
talán csak az élet
sóhajtja ránk szeretetét
jaj - csak sírni ne kezdj
lélegezz!
már alig hallani
hogy fulladásig futottam veled
szép ez
olvasni rólad...tőlem.
Málna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése