Most jön fel a telihold,
fázva félve,
az Esthajnal felragyog mellette.
Én is félek,
hátha nem gondolsz rám,
de erőt vesz rajtam a tudat,
hogy magam mellett tudhatlak.
Két szemedbe nézek,
tisztán, őszintén,
nincs boldogabb nálam,
a földtekén.
Elképzelem, hogy átölelsz,
és soha nem engedsz el,
vágyunk egymásra talál,
s eltűnik a világ mellőlünk!
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése