Te is vers vagy. Líra, szótorony,
mely égig nyúlik fejem felett,
s onnan, mint földre hulló korom
zuhansz alá. Mindened befed.
Pezsegni, élni, harsogni vágysz,
de bennem rekedsz. Néma-nyersen.
Tudom, béklyó ez, bilincs, és fájsz,
de így épül legdrágább versem.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése