Hajoltál már Kedvesed arcához,
ki átölelt téged két karjával,
a lemenő Nap sugarával,
hogy megrengett bele a világ?
Hajoltál már a szélhez,
mikor Feléd küldte üzenetét,
mikor búsan dalolt,
Hozzád simult?
Hajoltál már Kedvesed ölébe,
ki bezárta a világot, s elérte a tiédet,
a gyönyör templomába,
s rád borult hajkoronája?
Hajoltál már Kedvesed szívére,
letörölted fájó könnyeit,
s eltörölted bús éveit,
szíve dobbanását érezve?
Hajoltál már le egy kis csermelyhez,
s nézted a habokat, s mondta neked:
jöhetsz velem, kitárom a tündöklő világot,
vággyad a fény honát, s az öröm járjon át!
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése