Álmatlanul

Oly hosszú az éjszaka, ha a könnyek garmada
számolatlan hullik gyűrött párnánkra,
és visszafogott zokogásunk szívet tépő hangja
belehalkul fájdalmával a puha tollazatba. 

Oly nehezen telnek el az órák és a percek,
mikor csalódott lelkünkre árnyak nehezülnek,
árnyak, melyek kilopják szemünkből a fényt,
hogy csak homály uralja színes íriszét. 

Oly árván tud sírni a csalódottság bennünk,
mikor bakancs éllel tapossák élni való merszünk,
s mikor elhitetik velünk minden rendben lesz,
miközben hazugságtól teljes minden ígéret 


Kun Magdolna