Falak mindenütt. Az égig nyúlnak.
A buzgó Sors építi is sorra,
mi lebontanánk, de ránk zúdulnak.
Az idő szalad, a homokóra
pereg... pereg, mint a magasra vert,
finomra örült vén álmunk pora.
Mi élni vágyók, telhetetlenek
életet lopni térünk nyugovóra.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése