Fák álmai

Látod ezt a fát, még télben szendereg,

de álmában már ott van a tavasz-kikelet,

s ott van az-az élénkpiros pipacsos határ,

hol karba öltve sétál sok boldog jegyespár,

 

mert a fák jól tudják, hogy az akarat,

gyökerükből hajt majd virág-ágakat,

hisz az akarat nem más, mint az élni akarás,

mely kitartást ad nekik, egy egész télen át.

 

Hát gondolj te is arra, hogy emberszívedet,

nem dermeszthetik hókristály cseppek,

mert ha lelkedben ott lobog az örök-tüzű nyár,

nincs az a tél, mely azt jégbe zárhatná.

 

Kun Magdolna

 

Titanic- Hymn to the sea

Amit elviszek

Minden csókot, minden könnyet

megőriz a lelkem,

ha majd túljutok azon a felhő-hídon,

ahová félve megy az ember.

Ha átérek, kibogozom úti-batyumat,

magamra ölelem a könnyet, csókokat,

s mikor már mindent-mindent

magamon tudok,

nyitok a szívemen  egy

kicsiny ablakot.

S majd onnan nézem,

ahogy a csillagfényes égen

kibontakozik

holdezüstben

felcsillámló fényes alakod.

Kun Magdolna

Temetett büszkeség

Néha el kell temetni büszkeségünket,

hogy törékeny szíveink ne sérüljenek,

mert oly nehéz elviselni azt a fájdalmat,

amit a bűntudat könnybe foglaltat.

Van mikor a szavakat is, bilincsbe kell verni,

hogy kíméletlenségén ne sírhasson senki,

mert a szó a léleknek gyilkos fegyvere,

sok erős, büszke szív roppant már bele.

Hát temessük büszkeségünk, temessük csak el,

hogy a lélek-mélyből ne törhessen fel,

mert ha kitör a mélységből nem lesz kegyelem,

belehal a szív és a szerelem.

Kun Magdolna

Könny-utak

Mikor feltör a múltból néhány gondolat,

megnyílnak előttem az ismert könny-utak,

s akkor végigjárom újra minden szegletét,

hogy ne feszítse lelkem a bánatnehezék.

Mert mikor lelkemre nehezül a fájdalom,

futni kell, szaladni, azokon a rögös utakon,

ahol oly sok szív kószál, és nem talál hazát,

ha ezer évig tapossa is a kavics-út porát

Én is addig járom, míg egy szép napon

csillagokba lép át sápadt lábnyomom,

ahol minden megtett lépés virágot fakaszt,

hogy homályos könnyek ne vakítsanak.

Kun Magdolna

Titkon szenvedő

Kit hallgatásra ítéltek az titkon szenvedő,

s ki titkon szenvedő, annak nem engedhető

kitárni a szívét és megnyitni a lelkét,

hogy annak keserveit mások megérthessék.

Mert akinek ajkát bilincsszemek zárják,

annak könnyeit is csak el-elvétve látják,

hisz nem sírhat az, kinek el kell játszani,

hogy nincsenek mardosó szívfájdalmai.

Ki megtagadja önmagától szenvedéseit,

és hazudja, hogy arcát könnyek nem sebzik,

annak mindennél kínzóbb az élet-bántalma,

mert a kín, mit átél, holtig nyomasztja.

Kun Magdolna

Szabó Lőrinc: Egy kis értelmet a reménynek! (hangosvers)

Legyél te is az

Legyél te is az, ki szeretet ad,

ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat.,

hogy melengesse azok szívét, kiknek fájdalma

megcsorbult hitüket már halálra marta..

Legyél te is az, ki megáll néhány percre, 

hogy mások bánatát szóval könnyíthesse,

melengető szóval melynek puha ragyogása,

életet visz majd a csendes elmúlásba.

Legyél te is olyan, ki mindig tudja azt

 annyit érsz, amennyit másoknak majd adsz,

mert azok emelnek fel egészen az égig,

akiknek szívedbe zártad könnyes szenvedésit.

Kun Magdolna

Nem tagadhatom

Időéveimet nem tagadhatom,

ha hó és dér lebeg a lépésnyomokon,

és arcomon a mélyült könnycsepp vájatok

láthatóvá teszik a rejtett bánatot. 

 

Nem tagadhatom, hogy mesés varázsom

szilánkosra tört már az életutakon,

s mindaz, mi fehér volt, tisztán ragyogó,

mára már csak lápos sárban taposó.

 

Nem tagadhatom, hogy színes nyaraim,

árnyat játszanak az ágak lombjain,

árnyakat, mik elvesztették azon fényeket,

amelyek valaha a szívben éledtek.

 

Nem tagadhatom le hervadásomat,

sem a szemeimben felsejlő homálynapokat,

melyek oly nagy távot befutottak már,

hogy elsorvadt benne az ősz, tél, tavasz, nyár.

 

Kun Magdolna

 

Te és én

Magányunkba bújva reménykedtünk abban,

muzsikát is fellelhetünk e szívdübörgő zajban,

muzsikát, mely átöleli, körbefonja lelkünk,

hogy fájdalmunkban is megnyugvásra leljünk.

 

Mert színes álmaink azt súgták egykor valaha,

megérint majd minket egy másik szív szava,

s akkor észrevesszük azt, hogy ez a nagyvilág

még számunkra is tartogat igazi csodát.

 

Hát hallgassuk e muzsikát, addig, amíg lehet,

amíg szíveinkben nem sápad el a hűség-szeretet,

amíg nem váltanak könnyre mindazon mesék,

amelyekben fellelhettük az élet értelmét.

 

Kun Magdolna

 

Csak adni akartam vers zenével

Csak adni akartam abból, amim van.

Átölelni, szeretgetni az élet-viharban.

Megmutatni lelkem azon darabját,

mit nem vérzett még át, e kegyetlen világ.

Csak hinni akartam, hogy a jó érzés

megláttatja veled mindazt, ami szép,

ami belőlem sugárzik, belőlem szakad,

amiről hiszem, hogy örömöt adhat.

Csak meg akartam osztani azt a csillogást,

mi szemfényed tükrözte szemeimen át,

miben benne parázslott az-az emberi érték,

mely magában hordta a szív szeretetét.

Csak adni akartam abból, amim van.

Fellelni magam a kedves szavakban,

és elrejtőzni bennük, hogy mindig érezhesd

azt, amik elmondatlan könnyekbe vesztek.

Kun Magdolna

Megállnék a mában

Puha csönd ölel. Jótékony homály.

A szél sem jár táncot a tölgy levelén,

ma nem mardos a múlt, jövőm se fáj,

jelenem szemében csillan a remény.

Lelkem falához bizalom tapad,

tesped, növekszik, mint köröttem a csönd.

Jaj, szívemnek, ez elnyűtt harangnak,

oly bizarr a hit, mely átjár és betölt.

VÖRÖS LILIOM

Odamennék véled

 

 

Ahol a dús lombú fák

ég magasig érnek,

ahol minden csupa fény

és minden csupa szép lesz,

odamennék véled.

 

Ahol a víztükör tetején

holdsugárláng éled,

és fényében fürdőznek

a csillagnemzedékek

odamennék véled.

 

Odamennék véled,

ahol minden múló nap,

hűséget, szerelmet,

boldogságot ad.

 

De mivel ilyen hely

e világban nincs,

hát keressünk a szívünkben

egy kicsiny zegzugot,

ahol fellelhető mindaz a dolog,

mit a képzelet, s az álom,

délibábként felsejlő

szivárványba fog.

 

Kun Magdolna

Csillagfényben

Csillagfényben fürdünk,

fellobbant a vágyunk,

egymásra találtunk,

átölel a lelkünk.

Az éjszaka a miénk,

szívünk együtt dobban,

ölelj át szorosan,

az egész világ a miénk,

Felkel majd a Nap,

minket együtt talál,

nem választ el a halál,

ébren is miénk minden nap.

 

hifimiki

Szerelem-dallam

Ugye nem baj,

ha lelkedbe énekelem magam,

hisz tudod, hogy két lélekben

szebben szól a szerelem-dallam,

mert lelkünkkel halljuk tisztán a zenét,

és szívünkkel értjük meg annak

 valós üzenetét 

Kun Magdolna

Elengedtelek-Land let- hv

Várok pillanat-éveket

Várok pillanat-éveket,

míg fordul a föld, s tavasz lesz,

míg kinyílik minden virág,

míg piros lesz a pipacs is

Míg rám borul az ősz varázsa,

a szerelem  hívó  szava,

addig várok, míg utolér,

minden boldog percéért

Míg utolér majd a tél is,

majd lehull a hó is,

virágzik a jégvirág,

s melegíti szívem lelkem.

hifimiki

Nem vagyok egyedül

Ez az eső előtti csend,
könnyeimmel együtt,
megtalál Téged,
mert érzem itt legbelül,
nem vagyok egyedül.
Majd elindul a zápor,
rohanó cseppjei utolérnek,
összemossák könnyeimmel,
az esőcseppeket,
hadd hulljon az eső,
hadd hulljanak könnyeim,
mert a szivárvány után,
a felkelő Nap megjelen.

hifimiki

Te vagy a mindenem

Szavaidban találom a rétek vadvirágát,
Könnyeid hullatnak rám aranypermetet.
Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé,
Mikor két karod ölelésébe némán elveszek.
Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem,
Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt,
S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj
A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat.
Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye,
Az esthomályban burkolt álompillanat,
Te vagy a szívszerelem legtisztább érzése,
Mikor ajkamra álmodod a rózsaszirmokat.
Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder,
Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat,
Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon,
Mikor vándorútja során mellette elhalad.
Csodavizű forrás vagy, ha mesére szomjazom,
Tündérszárnyú varázs a bódult éjszakákon,
Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem,
És tűzvillantó táncától ringat el az álom.

Kun Magdolna

Örök lángoló

Az idő elfut, a szív is belefárad

ebbe a nagy hajszába, mit az élet áraszt,

de a szeretet ifjú marad, örök lángoló,

alkonyidőben is égig lobogó.

Mert a szeretet olyan erő, olyan hatalom,

mely virágokat nyílik az életutakon,

és virágokat nyílik majd azon hantokon,

ahol még könnyet hull rá a földi fájdalom

Amíg lesz olyan, ki néha-néha nap,

emlékekbe öleli ön mivoltunkat,

addig az elmúlás is, csak egy édes álom,

mely túlszárnyalja magát életen-halálon.

Kun Magdolna

Ami szívedben marad

Minden fájdalmat mely szívedben marad,

átviszed a túloldalra, hogy ott is megsirasd,

mert ami a szívedben mély sebeket hagy,

abban mindig ott lappang a fájdalomtudat.

 

Így odaát is síni fogsz, ott is könnyezel,

mert bánatod a Jóisten sem oldozhatja fel,

hisz ha lelkedben nincs béke, nincsen nyugalom,

a mennyország sem más, mint maga a pokol.

 

Kun Magdolna

 

Cím nélkül

 

Felpipiskedve

sem érek már szívedig.

Kinőttél engem.

 

VÖRÖS LILIOM

Ígérd meg nekem

Ha majd

átsétálunk azon a keskeny hídon,

mely a csillagokba visz,

állj meg velem néhány percre,

s kezem szorítván ígérd meg nekem,

hogy földön hagyott szerelmünkön

nem változtat még az Isten sem.

 

Mert akinek szíve, lelke

egybeforrott lenn,

azt nem oldja szét a végtelen kék,

sem az eget, földet uraló

világegyetem. 

 

Kun Magdolna

Hűség

Én hű vagyok, mert úgy hiszem

ez az érzés, mely körbeölel, igaz szerelem.

S mi igaznak bizonyul azt óvni, véd’ni kell,

mert mindig jöhet más, ki birtokolni mer.

 

Mindig lesz valaki, ki lerombolja azt,

amit álmaidból raktál össze életed alatt,

amiben benne volt a hited, s minden érzelem,

amiről hitted, ez tényleg szerelem.

 

Én hűséges vagyok, és hűséges leszek,

akármennyi idő telik, nem törhetek meg,

mert tudom, ezer veszélyt áthág az a szeretet,

amiben a hűség kap valós szerepet.

 

Kun Magdolna

Hóember

Ne hidd,

hogy a hóembernek jégből van a szíve,

és nem érzi át a tavasz melegét, 

hisz ha rákacsint a nap melegedő fénye,

már tudatában van, hogy közeleg a vég.

 

Ilyenkor megtörli jégderes szemét,

még egyszer körbenéz - múltjára tekint-

S egy halk sóhajjal átálmodja magát,

oda hol a tavasznak híre-hamva sincs.

 

Mert az örök télvilágban soha nincs tavasz,

nem rügyeznek fák sem új hajtásokat,

csak jégvirágok nyílnak az ezüstderes tájon,

ott is hol egy hóemberen időtlen az álom.

 

Vers:Kun Magdolna

Fotó:Forró Hajnalka

 

Ki engem szeret vers zenével

Kormányos Sándor Egy vers van Bennem - Kun Magdolna Mondd

Megpróbáltam

 

 

Nem vagyok hibátlan, sem tökéletes ember,

de megpróbáltam szeretni olyan szerelemmel,

amelyben fellelhető minden, ami kell ahhoz,

hogy e szikra ne hamvadjon el.

 

Én mindvégig hittem, mindaz, amit érzek,

valóságossága az igaz szeretésnek,

olyan valóság, mit nem szakíthat szét

az álmokban lebegő tökéletesség.

 

De lassacskán rájöttem még sem volt elég

ez a felfokozott vágyú parázs-szeretés,

mert akadnak erősebb, lobogóbb tüzek,

melyek a gyöngébbet könnyel sebzik meg

 

A könny pedig elfojt minden nagy tüzet,

azt is, ami nagyságában égig méretett,

azt is, amiről sosem hittük azt,

hogy koromfüstté válhat néhány perc alatt.

 

Kun Magdolna

Micsoda tévhit

 

Tévedsz, ha azt hiszed, tied a láng,

melytől a vágyad újból föllobban.

Talmi fénykéve az, nyomorba ránt,

haltak ebbe sokan.

Tévedsz, ha azt hiszed, tied a csend,

mely puhává simogatja párnád.

Rontó közönyként kínoz, hogy újfent

 vágyd a durva lármát. 

Tévedsz, ha azt hiszed, tied a szó,

megírtad, s hozzá nincs többé közöd.

Szárnyra kapva vegyül el a rajzó,

ki(s)írt eszmék között. 

Egyvalamid van. Egybefoly veled,

ha vesztedbe futsz, utánad siet.

Míg kölcsönvett nimbuszok befednek,

csak árnyékod tied.

VÖRÖS LILIOM

Nem mondhatom el

Nem mondhatom el, mi belülről feszít,

ami szorítva fájja a bordacsontokat,

mert ha elmondanám, szívem bánná meg

könnyekbe gyűjtött igazságomat.

 

Így hát hallgatok, és némán viselem

ahogyan az élet lassan elszalad,

magával cipelve bűnöm, hallgatásom,

s mindazt mi elfojtotta benn a hangokat. 

 

Amit nem mondunk ki, abból nincs harag.

S ha nincs viszály, nincsen indulat,

amely megsebezné bennünk azt az érzelmet,

amiben még látjuk az életértelmet.

 

Ki megtanul, hallgatni, annak boldogsága

nem veszik el háborús csatába

 mert az igazi csatát mindig az nyeri,

ki vereségét is büszkén viseli. 

 

Kun Magdolna

Ki engem szeret

 

Ki engem szeret, ne tagadjon meg,
tartson ki mellettem mindenek felett,
akkor is, ha minden út sárral kövezett,
és könnyek kísérik a tolvaj lépteket.

Ki engem szeret, úgy dédelgessen,
mintha én lennék a világegyetem,
s benne minden szép, mi értelmet adhat
a jövőnek, mának, pillanatoknak.

Ki engem szeret, hűen kövessen,
felhőfodrok szárnyain, kavicstengeren,
át a végtelenen, át az életen,
egészen a sírig, hol holtvirág terem.

Mert aki engem szeret, azt én is szeretem
s egészen-egészen a sírig követem,
úgy követem, úgy vigyázom, mint az életem,
mely addig lesz szép, míg fogja a kezem.

Kun Magdolna

Ami legjobban fáj

Ami legjobban fáj, az mind titok marad,

hisz a szív elfojtja az indulatokat,

és csendre inti ajkunkat, csendre lelkünket,

hogy ebben a nagy-nagy csendbe

 csak a könnyek legyenek

a szavaknak azon hírmondója,

mely a legnagyobb titkot is

könnyedén feloldja.

Hisz a könny mindig, de mindig

megvallja azon szavakat,

amelyek a szívben titkok maradtak. 

 

Kun Magdolna