Éva pátyolgatója

Nedves bőrödtől nyirkos az ágy;
izzadt szívedben toccsan a vágy -
szakadt vér-térkép, komisz, galád,
vas-lemezkékből nem versz tanyát.
 
Kellemes otthon jól jönne most;
téged a zord-szó csontig lebont -
panasz, jaj, panasz, dől a rekord,
rossz, ami hervaszt, jelenbe fojt.
 
Kérlek...
 
nevess a Napnak, köszön neked;
szárítkozz szépen, kínod feledd -
köntöst is kaphatsz, jövő-zsebest,
s adok almámból, itt egy gerezd.

Lamabrozett Éva

MAYWOOD - FRIDAY NIGHT

Péntek éjjel csókra várok,

talán Hozzád eltalálok,

karba veszlek, megölellek,

édes szóval vigasztallak,

lélekhanggal elaltatlak;

őrzöm álmod egész éjjel,

forró vággyal, szenvedéllyel,

reggel keltlek Nap tüzével,

újult napnak reményével,

újult dallam új hitével.

Fodor Miklós (hifimiki)

https://youtu.be/pSSvSINzhX4

Tenyeremre veszlek

Jaj, hány nesz ágál folyton lelked alján,

és hány világvihar ejt rajtad sebet,

mégis úgy csüngsz rút emlékeid karján,

mint egy kisgyerek.

Vakon hiszel még minden sanda vádnak,

mérgezett szónyilát szívedbe oltod,

hisz köpenyét a rád mért álnokságnak

halálig hordod.

Ne félj. Itt vagyok, hol lábad megbotol,

takarlak, ha odakünn vad szél dadog,

s míg ily haraggal sorsod felett kotor,

veled maradok.

 

VÖRÖS LILIOM

 

Téged várlak...

Téged várlak szenvedéllyel,

minden nappal, minden éjjel,

zöld szemednek ragyogását,

szerelemnek tengerébe,

csókjainak  méz-ízébe,

bemerülve habjaiba,

dédelgető karjaiba
látom lobban a láng tüze,

nem figyelni semmi másra,

csak szerelmünk kéj-hangjára.

Fodor Miklós (hifimiki)

Köszönöm Istenem

                

Hálás vagyok Istennek, hogy nekem adott téged,
s veled élhetek még néhány boldog évet,
melynek minden egyes percét úgy köszönök meg,
hogy naponta elmondom, nagyon szeretlek.

 

Köszönöm a Jóistennek, hogy megöregedtünk,
s hogy még ezer év után is együtt lépdelünk
minden virágillattal telt titkos zegzugot,
amiről kamaszodó szívünk, csak álmodozhatott.

 

Köszönöm a Jóistennek, hogy érezhetem még
karjaidnak izzó szenvedély-hevét,
s hallhatom ajkad által azokat a mese-szavakat,
amelyek az éjálmokba beleringatnak.

 

Köszönöm Istenem, azt a puha-meleg fészket,
amely biztonságot ad, és ölelésre késztet,
s köszönöm azt a végeláthatatlan ajándék-napot,
amitől ezerszeres erőt és kitartást kapok

 

Kun Magdolna

 

Távolodó

                                                 

Pillanatot marasztalni,

újraélni, itt-tartani

Isten kegyes ajándéka,

a léleknek harcjátéka.

Hangját hallod, arcát látod,

érzed, hogy a vágya távol,

szép napodnak immár vége,

ködös éjjé lett a fénye.

Távolodó árnya látszik,

reményed még tétovázik,

szád körül a mosolyvirág

színtelen lett, mint éjvilág.

Csend suttogja: holt reménye,

szíved e hang ellenére

marasztalja  régvolt szépet,

kínzó  gyönyört nyújtva néked.

Eped lélek, szomjazva ég,

visszagondol – széptől alél;

távolodót menni hagyja,

de emlékét balzsamozza.

Dédelgeti látszatot is,

a szem egyre párásodik,

befelé hull könnyzápora,

hiú vágyat, hogy elmossa.

 

Filo-csibi

 

Hogyha érzed…

                      

                                        

Hogyha érzed, elveszted
Lelkedből a szívedet,
Nem tudod, merre menj,
Vigaszt hol találsz?

Jöjj hozzám és elviszlek,
Messzi tájra Téged.
Utunk végre összeér,
Nem kell sírnod semmiért!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Enya - China Roses 羅斯

                     Rózsák, rózsák - vörös rózsák,
                          szerelemben nyíló ódák
                          érezzetek éltetekben
                           fehér rózsák szép színével,
                          őszinteség gyöngyfényével!
                           
                           Hogyha jön majd hervadástok,
                           nyárra nyílik új pompátok,
                           szerelem ad éltet nektek:
                           édes csókkal, érintéssel,
                           titkos vággyal, szép zenével!

                           
                         Fodor Miklós (hifimiki)

Gitárszóló

                                               

Addig sosem sírt annyira gitár...
mint azon a tűnt, őrült hajnalon -
mikor kétséged pihent vállamon,
szinte sajgott a húr lelke is már.

Elvist hallgattunk, bőgött Santana;
és kölcsönadtad a szíved nekem -
mondtad, jó helye lesz neki velem,
te legyengültél, csak kifosztana.

Biztattál: óvjam, mindig vigyázzam,
így láthatom a tükörben arcod -
így marad erőm vívni a harcot,
(ha elfogy, kiben bízzak) szilárdan.

Könnyem se hulljon azért, mi történt,
ne búsuljon főm éjszaka-párnán -
szeressem szívem, aki nincs árván,
hisz párban dobog odabenn, önként.

Ígértem, persze, szentül ígértem...
bármit megtettem volna ott, akkor -
(bennem a Végzet hiába harcol,
porlok a Mennyig, hozzád ítélten)

De mit tagadjam, jólesett nagyon
hited, melyben én lettem az Isten -
s amit adtál, azt mindvégig hittem,
eszemben tartva dúdolom dalom.

Addig sosem sírt annyira gitár...
mint egy szomorkás, őszi hajnalon -
most már őszintén illik vallanom:
segélyed táplál, mert Sorsom sivár.

 

Lambrozett Éva 

 

Jó volna

Jó volna messze szállni el,
élni, ahogy a szél emel,
hegyeken, völgyön síkon át
elhagyni minden kis csodát,
vissza se nézni volna szép,
álmodni új mesét,

jó volna hátra hagyni mind
emésztő, lassú haragjaink,
meghallani, hogy hívogat
eldobni terhet, kínokat
aranyszínével a csendes ég;
feszít a messzeség,

s jó volna aztán egy új helyen
érezni, ahogy a fű selyem,
figyelni, ahogy a fény szalad
virágzó nyári fák alatt,
lebegni könnyű, kék vízen,
magamban így hiszem,

így volna jó, de nem lehet,
marad a kósza képzelet
bejárni más világokat,
érezni, újra álmot ad,
akár egy színes léghajó,
szállni úgy volna jó.

 

Hepp Béla/aLéb
 

Enya - Watermark

          Álmok, lázak, szenvedélyek,
                  szép szerelmek, vágy-érzések
                  maradjatok mindig velem!
                  Óvóm legyen folyó, tenger,
                  szomjam oltsák esőcseppek!

                  Védjenek meg forró Naptól,
                  a szerelem-elmúlástól!
                  Üdítsen fel vizek habja,
                  vigasztaljon harmat-eső,
                  simogasson kedves szellő!

                   Fodor Miklós (hifimiki)

Búcsút int a nyár

                                                                             

Lassan búcsút intünk a csillagfényes nyárnak,
s követői leszünk az őszi hervadásnak,
ami oly keserű érzés, így alkony idején,
mikor fáradt már a szív, és semmit sem remél.
Én is nagyon fájom, hogy véget ér a nyár,
s messze délre száll minden gólya pár,
mert tudom,
mikor a vándormadarak messzi útra kelnek,
valamit lelkünkben mindig összetörnek.
Sajog bennem is az a bizonyos tudat,
hogy utoljára látom a rétvirágokat,
s utoljára érezhetem azt a kócos langy-szelet,
mely arcomba fújja a homokszemeket.
Én minden évszakot nagyon szeretek,
de bennem véreznek el az őszi levelek,
s bennem halnak el azok a bús gondolatok,
hogyha egyszer én is, én is meghalok,
  akkor hiába a tavasz, és hiába a nyár,
szép muzsikát nem fütyül már
több énekesmadár.

 

Kun Magdolna

   

Szeretsz-e? ,

 

Szeretsz-e? Kérded könnyezve,

hiszen tudod, hogy mennyire,

itt vagy, szívembe költöztél,

nem adlak soha senkiért

 

képzeletem Hozzád talál,

forró öleléssel várlak,

szívem gyorsabban ver érzem,

Te vagy végső menedékem

 

Szemed rám ragyog, mosolyog,

még egy lépés és ott vagyok,

lelked rezdülése üzen:

csókod méze égbe repít! 

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Szeretsz-e?

                                                                           

Szavak közt kutatok, keresek – kereslek,

igenek és nemek – kételyek, keservek;

szórod a szirmokat széles e világba,

nem tudom,  hol vagyok – nálad a virágba’?

Szerelem éhsége – tudom, hogy elepeszt,

űzi a vágyadat – fogva tart, nem ereszt;

hallom  a szívednek hangos lüktetését,

türelme  fogyását, fájó szenvedését.

Kalitkán kinézek – pillantásom óhaj,

szellőtől  üzenek – suttogásom sóhaj.

Csendesség honol most, falevél se rezdül;

a lelkem megrezdül -  üzeneted csendül?

                                                       Filo-csibi

                                                

Katona Klári - Éjszakai üzenet

Mikor nincs szó…

                                                                       
   

Mikor nincs szó,
nincs lélek sem.
Mikor nincs mosoly,
nincs már szív sem.
Letaglóz az őrület,
mely tovább fáj.
Ha ilyen a szerelem,
nem ér már semmit sem.
Csak szertefoszlott álmok,
szenvedés kísér.
Az élet ad még csodát,
földöntúli ragyogást.
Csak hinni kell,
hogy van tovább...

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

Hintán repülni az égig...

Hintán repülni az égig,
fák virágok felett,
örömkönnyeket sírni,
ha ránk talál a boldogság,
addig míg bírja a lánc,
míg szét nem pattannak
a láncszemek,
tovább a habos felhők fölé,
eget-földet rémisztő
villámok közé,
míg el nem ég a lobogás.
A láncszemek elszakadtak,
az égen nem találtam
boldogságom,
míg földet nem ér
zokogó magányom,
csak zuhanok hinta nélkül,
Angyalom védj meg,
szárnyaim eltörtek,
hol keresselek?

 Fodor Miklós (hifimiki)

Révedés

                                                                           

Mindenki meghal, ki született valaha;
messze szökdös a virág édes illata -
kifakulnak rétek az elsatnyult fűtől,
gazdátlan gondolat hasad a férc-műből.

Elporladnak álmok, elűzetnek vágyak;
szépségnek párlata a ráncokra ráfagy -
(kettétört érzelmek csalódottan, csonkán
csupaszra vetkezve, erejükben fogytán)

Nézek egy pókot a sarok szegletében...
küzd a hálójával, nem az ellenségem -
figyel a szövésre, dolgozik ő gyorsan;
és mire lesne rám, leseperem nyomban.

Látóhatárt fürkész magasan egy ablak;
éppen addig lát el, ahol a Hold ballag -
ám eltűnik az is...ott, hol az Ég derül,
narancs-nevetése függ rajtam, ékszerül.

Apadnak tengerek, kagylót vetnek partra;
gyöngyeik lapít'nak magukra maradva -
csöndes rabságuknak drága kincsét őrzik
...s eközben az Élet fakad, ősztől őszig.

Lambrozett Éva

Hiányzol

A házban rólad beszél az ágy, az asztal,

a csüggedt ajtó mellett árválkodó szék,

s a kristálykacajú pohár úgy magasztal,

hogy száján őrzi még ajkad erezetét.

De rólad csacsog most a boldog öntudat,

te, csak a képzeletnek engedő anyag,

s míg szívem epedőn tegnapok közt kutat,

behunyom a szemem, hogy végre lássalak.

 

VÖRÖS LILIOM

Hol talál ránk a boldogság?

Hol talál ránk a boldogság,

hűs vizű patakok mentén,

lombos erdők árnyainál,

zúgó tenger habjai közt,

magas hegyek dombjainál,

szerelem ölelésében,

csillogó szemek tükrében,

boldog lenni karjaid közt,

bárhol vagyunk, a szerelem

ránk talál, nem hagy el soha,

boldogok leszünk örökre,

ha nem hagy el hit és remény.

Fodor Miklós (hifimiki)

2015. 08. 22.

Elszállnak az évek

  Látod-látod, fiam elszálltak az évek,
gesztenyeszínhajam, csupa-csupa dér lett.
Szemem csillogása sem ugyanaz a régi,
csak a könny az, mely ragyogóvá fényli.

Elfáradtam utamon, nehéz volt a terhem,
hisz a legnehezebb fájdalmat is egekig emeltem,
hogy azt könnyednek lásd, könnyednek érezd,
ne legyen a te szemed is könnycseppektől fényes.

De most már bárhogy akarom, nem titkolhatom,
hogy átrobogott vonatom életutamon,
s oly közel van már hozzám az a végső állomás,
ahonnan ez a vonat nem indul tovább.

Látom fiam, már én is látom az élet-út végét,
s azt is látom, hogy lassan elfogy a fáradó lépés,
csak a szívem hajt még, csak azt hajt előre,
hogy őrködhessek feletted, mint annak előtte.

Mert amiért élni vágytam, te voltál nekem,
hisz tőled lett szép az egész életem,
te adtál értelmet minden szónak, versnek,
ami egy emberöltőből általam, kitellett.

Kun Magdolna

https://youtu.be/q1rgM8LPynQ

Megkeresnélek bárhol vagy...

Megkeresnélek bárhol vagy,

fájó lelkem Rád találna,

nem kérdeznék Tőled semmit,

csak légy velem örökké itt,

senki másnál, csak nálam légy,

szabad vagy miként a madár,

vágyó hűségem visszavár,

ne menekülj el soha már.

Fodor Miklós (hifimiki)

2015. 08. 21.

Ázva-fázva

                    Sárgul a piros nyár, derűje ezüstös,
                    a hegyek pipálnak, a napfény enyhülős,
                    leszakadnak felhők, fázik az öreg hold,

                    arcomon eső-  és sós cseppek gyöngye foly’;

                    hirtelen sejtelem járja át a lelkem,

                    búsédes gondolat fénye vibrál bennem:

                    ha Te áznál-fáznál, rongyos volna lelked,

                    talán megkeresnél, hozzám vágyna kedved! 


                                         Filo-csibi

Az álmok rám várnak

                                                                             

                                                                            

     Az álmok rám várnak,
       csak tudnám meddig várjak?
       Meddig él a hit,
       meddig a szeretet,
       meddig a remény,
       elpusztul mint a levél,
       mint az utolsó csepp az életből,
       az utolsó könnycsepp a szememből,
       az utolsó mosoly az arcomról.
       Meddig álom az álom,
       míg el nem fogy a nyár,
       míg él egy szál virág,
       míg nem jön az ősz,
       míg újra jön a tavasz a tél után.
       Még várok még újra éled,
       mint a főnix a pusztító tűz után,
       míg a csillagok rám nem zuhannak,
       míg ki nem alszik a Nap...

              
                Fodor Miklós (hifimiki)

MAYWOOD - FRIDAY NIGHT

Szerelmes együttlétünk

Szerelmes együttlétünk

pillanatnyi gyönyöre

elrepül, mint pillangó,

kétségek közt vergődve,

magányosan, egyedül.

Vár az élet öröme,

százezernyi csodája,

de már nem hiszünk benne,

lesz még új tavasz és nyár,

vagy elmúlás ősze vár?

Fodor Miklós (hifimiki)

Fátyolhullás

                                  

Az a sok ölelés, mit nem öleltünk el...
és azok a csókok, mik ajkon maradtak, -
a szavak, a bókok, mind belénk-apadnak,
ha zsugorin bánunk önnön érzésünkkel.

Bent ringatjuk mélyen, leplezve cipeljük,
szűk lélek-markunkkal kívülre nem adunk; -
és ha másunk nincs is, ez egyetlen javunk,
még akkor sem adunk; telve daccal fejünk,

kitartunk ellenünk. Szívünkben dúl a harc,
hisz Ő mást szeretne. Nagyságot mutatni, -
érzékenységet, mely sosem álszent, talmi...
szellemtűz-lobogást; lengjen vörös, narancs

és türkiz, meg sárga; perzselje át Napunk,
(az a belső Napunk) vastag bőrünk héját, -
cserzett arcunk pírját...s elérhesse célját:
...leplek nélkül vállaljuk azt, akik vagyunk.

 

               Lambrozett Éva