Lábaim
közt korong rohan, szaladó élet-agyagban rovásokkal jelezlek. Táncolsz a
megjelenő anyagon, hol szürkével, hogy barna fényben. Ujjaim hegyén elevened
éled, féltett érintéseid lenyomatát átadom a készülő cserépnek...kemence
nyílik, vöröslőn serceg kerámiaszívem. Belém égtél.
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése