A pogányok ura ma nagy port kavar,
hogy azon át ne lássanak a vaksik,
s bár az a por az egekig magaslik,
még küzd ellene egy maréknyi magyar.
A félhomályban bújnak egyre összébb,
lerázva magukról szitkot, megvetést,
s úgy igyekeznek, mint pólya a kelést,
hogy karjukkal e földet megkötözzék.
Jaj, ha érted e szót, vidd, vidd el a hírt,
ellenségünk már magyar földet arat,
s hogy a pénzsóvár, úri körme alatt,
kosz, piszok helyett nemzetünk vére nyílt.
Adjátok át, terjedjen szájtól szájig,
hogy csöndes gyilkosként ólálkodik itt,
s bár közénk vegyülve sárgultan lapít,
mi kitartunk, és küzdünk mindhalálig.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése