Óvd azt a sokat dobbant szívet,
mely érted könnyez át minden éjszakát,
és érted fájja napjainak, elfutó éveinek
pilleszárnyon elröppenő időmúlását.
Mert a szív kényes porcelán.
Néhány bántó szótól már kettétörhetik,
hisz a szavak súlyának mérhetetlen volta
a szívre terheli nehezékeit.
Így az lassan-lassan megadja magát,
s leteszi kőtömbsúlyú élet-terheit,
hogy olyan könnyed legyen, olyan lebegő,
mint útra kész lelkünk, mikor szélnek eresztik.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése