Jó volna messze szállni el,
élni, ahogy a szél emel,
hegyeken, völgyön síkon át
elhagyni minden kis csodát,
vissza se nézni volna szép,
álmodni új mesét,
jó volna hátra hagyni mind
emésztő, lassú haragjaink,
meghallani, hogy hívogat
eldobni terhet, kínokat
aranyszínével a csendes ég;
feszít a messzeség,
s jó volna aztán egy új helyen
érezni, ahogy a fű selyem,
figyelni, ahogy a fény szalad
virágzó nyári fák alatt,
lebegni könnyű, kék vízen,
magamban így hiszem,
így volna jó, de nem lehet,
marad a kósza képzelet
bejárni más világokat,
érezni, újra álmot ad,
akár egy színes léghajó,
szállni úgy volna jó.
Hepp Béla/aLéb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése