Ázva-fázva

                    Sárgul a piros nyár, derűje ezüstös,
                    a hegyek pipálnak, a napfény enyhülős,
                    leszakadnak felhők, fázik az öreg hold,

                    arcomon eső-  és sós cseppek gyöngye foly’;

                    hirtelen sejtelem járja át a lelkem,

                    búsédes gondolat fénye vibrál bennem:

                    ha Te áznál-fáznál, rongyos volna lelked,

                    talán megkeresnél, hozzám vágyna kedved! 


                                         Filo-csibi