Rendszeres olvasók

2015. augusztus 20., csütörtök

Ázva-fázva



                    Sárgul a piros nyár, derűje ezüstös,
                    a hegyek pipálnak, a napfény enyhülős,
                    leszakadnak felhők, fázik az öreg hold,
                    arcomon eső-  és sós cseppek gyöngye foly’;
                    hirtelen sejtelem járja át a lelkem,
                    búsédes gondolat fénye vibrál bennem:
                    ha Te áznál-fáznál, rongyos volna lelked,
                    talán megkeresnél, hozzám vágyna kedved! 


                                         Filo-csibi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése