Olajlámpa pislog a szobában,
Elmerül a néni fájdalmában.
Két kis szempár ragyog emlékében,
Kis csillagok a nagy szegénységben.
Ó ha akkor bátor lettem volna,
Szívemben nem szomorú dal szólna,
Míly gyöngéden dajkálnám el őket,
S megkímélném, óvnám a szülőket.
Hideg tél volt, havas idő járta,
Két leányka a Jézuskát várta.
Ház tetején egy kis veréb fázott,
S bent a házban...hát úr lett a láz ott...
Meleg kályha jaj de jól jött volna,
...a távolban mintha harang szólna...
Szól is, zeng is, lelkeket felrázva,
Térdre hullnak a szegényes házba.
Kis Jézuska, irgalmazz meg nékik,
Kicsik még, a halált úgysem értik.
Hadd lehessen két karom a jászol,
Öröm nap van ma, senki sem gyászol...
S míntha rögtön melegebb lett volna,
-úgy tűnt mintha két kis angyal szólna:
Jaj, siessünk! Szentmisére hívnak!
S lázrózsáik halványabban nyílnak...
Kéz a kézben mosolyogva mentek,
Énekelve, mint égben a szentek.
A viharfelő hirtelen szét vállott,
S egy szép csillag az égről leszálott.
Ó ha akkor bátrabb lettem volna,
A csillagot átöleltem volna,
Odaadtam volna jó anyámnak,
Hadd örüljön ő is Jézuskának...
Évek múltak, a lánykák felnőttek,
De lélekben dajkálom még őket...
Hideg tél van, havas idő járja,
Sok kis gyerek a Jézuskát várja.
Szép gyermekem, térden állva várjad,
Símulj hozzá, s őt szívedbe zárjad,
Dalolva járj, örülj a madárnak
S ajándékozd lelked Jézuskának...
Gligorics Teréz
