Kitartó a csend, mert elringat majd újra,
akkor is, ha álmatlanul térek nyugovóra,
akkor is, ha fáradt szívvel hanyatlok az ágyra,
s ha könnyeimtől elázik a fehér-vásznú párna.
A csend mindig tudja, hogy öleljen át,
s hogy terítse gyűrt lelkemre csillagpaplanát,
mert a csend már megtanulta,
hogy a hallgatás,
a legszebben beszélő női zokogás
*Kun Magdolna*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése