Mikor az első szálló hópihe arcodra simul,
és körötted a dér ezüstösen csillog,
te kacagj bele nyárral a természet-világba,
akkor is, ha szíveden zúzmara hagy foltot,
mert hiába jön zord tél, ágtördelő széllel,
s hiába zárja jégpáncélba a hulló levelet,
amíg lélektükrödben nyári napfény szépül,
érzés-virágaid sosem fagynak meg.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése