Lelkem karácsonyfája

Lelkem karácsonyfája

Ó
te
hideg
csillogó
nedves hó
ágaimat beborítod
nyirkos sóhajod
megfagyott, mint jégcsapok
a sötét erdőben egyedül vagyok
nagyon fázok
árva fagyöngy bújik meg szívem alatt
mint halovány mécses világítja utamat
valami felcsillan a távolban
csillagok ragyognak az éjszakában
varázslatos fényeik karjaim közé hatolnak
lelkem mezsgyéjén a jég is felolvad
angyalok érintik, simogatják meg didergő szívemet
forró könnyeik alkotnak  testemen
fénylő fűzérként ékkövet
sérelmek, bántó szavak, fájdalmak
langyos szellők szárnyán a hópihékkel tovaszállnak
szeretet lángja sugárzik, irányt mutat nekem és a nagy
világnak, vágyam gyertyái is kigyúlnak
hitemnek fája
díszbe öltözött
fénynek ünnepe
lelkembe költözött

Lena Belicosa