Nem tudom az én csillagom hol tér nyugovóra,
merre jár nappal, s mikor éjfélt üt az óra,
merre bujdosik el, ha sok-sok csillagtársa,
fényesebben lángol, mint önnön ragyogása.
Nem tudom az én csillagom álmodik-e néha,
és sír-e, ha az álma nem válik valóra,
sír-e akkor, sír-e, ha minden ébredésben,
fekete könny gyűlik a párna szegletében.
Nem tudom az én csillagom el-elvérző szíve,
hányszor éli túl, ha csonkjára ég hite,
s hányszor épít romjaiból szilárd homokvárat,
akkor is, ha poraiból születik a bánat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése