Azt mondják, minden
sebet begyógyít az idő,
minden fájdalomra
lesz enyhülő vigasz,
s ahogy szárnyra
kapnak felettünk az évek,
könnyeink is lassan
mind felszáradnak.
Azt mondják az
embernek, azt is ki kell bírni,
mikor társ és álom nélkül
egyedül marad,
s mikor tajtékzó,
bősz hullám sodrásaként éri
a kénkőként zúduló, heves
indulat.
Azt mondják szívünk
százszor is megszakad,
mégis-mégis
összeforrja a vérző ereket,
hogy azoknak halálosan
mély pengenyomából,
gyógyulatlan hegek mégse legyenek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése