Üveggömb

Szól a dal,

Hallod a fájdalom meghal.

Mindennek vége,

Kihalt belőlem az élet.

Itt maradtam, megkövült világ végén,

Megcsillant az ezüst holdfény, tőröm élén.

Hollók raja lepi be a gyémántleplet,

Sikolyok ereje töri meg a jeget.

Keresztem elporladt, elégett már,

Hamu és por, tovaszállt.

Sóhaj a halál karjaiban,

Megmártózom emlékek habjaiban.

Fuldokoltam, mikor megláttam arcod,

S Te csak a hazug szót mondod.

Szerettelek, ne tudd mennyire,

Hiába fáradoztam, elmosta minden.

Vége a fénynek, belehullok a mélybe,

A hiány, hogy nem vagy velem, csak úgy éget.

Kezemben egy üveggömböt tartok,

Úgy zuhanok.

Kezembe zárom,

Erős fájdalom.

Nincs már több remény, hogy szeresselek,

Oda pusztulok, hol elporladt minden.

Elfoszlok, s lehunyom szememet.

Nyári Hajnal