Farkas Ilona: HA ÉN...

Farkas Ilona: Ha én…

Ha én szellő volnék – arcod simogatnám,

oly kedvesen, lágyan, mint egy violaszál;

gyöngyvirág lelkedből könnyharmatot csalna,

szerelmes fuvalmam csókokkal takarna!

Ablakodra szállnék, hogyha madár volnék,

hajnal-hasadáskor szívemből dalolnék;
betölteném lelked édes-bús énekkel,
földi szerelemmel –  mennyei érzettel!

Ha felhő lehetnék – sötét sose lennék,
a Nap sugarából rőt aranyat mernék;

elkerülne téged zord vihar, mennydörgés,
tündöklő égboltról benned gyönyörködnék!

Fényes csillagként én  – csakis rád ragyognák,

örömödet-búdat fülembe suttognád;

hogyha szerelmednek csillagfényét vágynád,

keresnéd szívemben – szivárványát látnád!

Filo-csibi

2016. május 31.

Farkas Ilona: ÉLET-TÜKÖR-SZILÁNKOK

       

                                                          Farkas Ilona: Élet-tükör-szilánkok

                                            Alábbiakban néhány versem slusszpoénját gyűjtöttem
                                                                       egy csokorba:




                                      Az élet sója tévelygés néha;
                                      talán az ember ilyenkor léha?


                                      Vakotás tükörben hamu lesz gyémántod,
                                      csillogó fényesben boldogságod látod!

                                   
                                       Csak tövises rózsa árasztja illatát,
                                       ha tűröd szúrását - élvezed virágát!


                                       Élvezd a szép pillanatát,
                                       cseppje szárad holnapra már!


                                        Keresni a porban csillogó gyémántot,
                                        olyan, mint a jégen szedni gyöngyvirágot!


                                        Nem azért írok, mert van tinta a tartóba,
                                        azért írok, mert van érzés a tarsolyba!


                                        Láthatatlan könnyzápora
                                        hiú vágyat jobban mossa!



                                                                    ..................................

HALLOM ÚJRA...

Hallom újra

csengő hangod,

Szívem dobol,

elolvadok,

Érzem Sorsunk,

 Együtt vagyunk!

Fodor Miklós (hifimiki)

ITT VAGY VELEM...

Itt vagy velem

Szép szerelmem,

Kezed fogom,

Átölellek,

Add az ajkad

Hadd csókoljam,

Szép szemedet

Mindig lássam,

Gyönyörökkel,

Éjjel kéjjel!

Fodor Miklós (hifimiki)

 

EMLÉKEK HÍDJÁN

Én is voltam lángoló,

Igaz szívvel lázadó,

Egy kislány sírt mellettem,

Mik bácsi ne menj el.

Anyukája elzavart,

Az élet odébb sodort.

Nem felejtem könnyeit,

Talán most is értem sír...

Fodor Mkilós (hifimiki)

Farkas Ilona: TRILÓGIA

Farkas Ilona: Trilógia

Voltam az árnyékban – vakító gyöngy,

szélfútta homokban – színjátszó rög,

magányban dúdoló, zengő hárfa,

a gyávák könnycseppje – büszke-árva!

Vagyok megfeszített tusthúzó húr,
titkaim tömjéne – hívő gyaur,

a csobogó forrás, rózsák éke,
szerelem gyönyöre,  láng érzése!

Leszek a lelkem ég-fény-fáklyája,

életem törlesztő adóssága:
édes amoroso színpadra lép,
mielőtt játszanák a finálét!

Filo-csibi

2016. május 29.

 

LÁNGOLJON SZERELMÜNK...

Lángoljon szerelmünk lángja,

Izzon a tűz, mely bennünk él,

Csillag-szerelmünk ragyogjon,

Szerelmünk örökké éljen,

Kinzó vágyaink éjei

Gyönyörré, kéjjé változnak.

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: HALVÁNY CSILLAG

Farkas Ilona: Halvány csillag

Minden szerelemnek ragyog fenn csillaga,

fényes a nappala, halvány az alkonya;

hollószín égbolton fáklyaként ragyognak,

szerelmes szívekben tüzeket gyújtanak!

Szívednek csillagát keresd meg az égen,

ragyog-e még, vagy már fényét-vesztett régen?

Mikor a fényeset halványodni látod,

hanyatlóban van a szerelem-világod!

Ha sápad a csillag, halványul odafent,

jobban tenné, hogyha földet ér idelent;

míg égen van: gyúljon, szikrázzon, ragyogjon,

  izzó tűzsugara lángszerelmet ontson!

Filo-csibi

2016-05-28

VELED SZERETNÉM...

Veled szeretném megélni

e szép, röpke kis életet,

 

ugye megvársz, ha élek még,

ugye vár tested öröme,

 

ugye vár rám ajkad íze,

gyönyörök gyönyöre,

 

elfutni messzire Veled,

nem törődni végzettel sem,

csak elmerülni szerelmünkben!

 

Fodor Miklós (hifimiki)

 

GÖNCÖL-SZEKÉR...

Göncöl-szekér fenn az égen,

Vigyél el a Kedvesemhez,

Minden éjjel csak Őt látom.

Ugye elviszel messzire

Szerelmemnek hű szívéhez,

Csillogó szemébe nézek!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: KUSZA ÉRZÉS

Farkas Ilona: Kusza érzés…

Serceg a toll – vibrál a gondod,

amíg a lelked papírra mondod;

kusza az érzés, kuszák a sorok,

írásuk közben szárad a torok!

Nem, mint a forrás – mi csorog tisztán,

ismeri útját – merre a tisztás;

folyik előre, bízik magában,

hisz a holnapban és hisz a mában!

A bort is tisztán érdemes inni,

tiszta érzésben szabad csak hinni;

vörös és fehér nem fér egymással,

se a szerelem akármi mással.

Szerelem nélkül nincs szépség hite,
magasztos érzés – az élet íze;
magányos virág – tisztelni illik,
akkor mondd tollba, ha maga nyílik!

 Filo-csibi

2016.május 27.

AZ ÉLET MEGJUTALMAZ...

Az élet megjutalmaz, mert

Mindig csak Reád gondolok,

Nem lesznek majd bánatok sem,

Az életünk boldogság lesz.

Szeretet, szerelem együtt,

csak így leszünk boldogok!

Fodor Miklós (hifimiki)

FELHŐK ALATT...

Felhők alatt boldog vagyok,

Téged látlak magam mögött,

Felhők felett együtt vagyunk,

Együtt szárnyalunk boldogan,

Ránk ragyog Nap és cslllagok,

Forró, édes szerelemben!

Fodor Miklós

(hifimiki)

Farkas Ilona: FÁJDALMAS GYÖNYÖR

Farkas Ilona: Fájdalmas gyönyör

Mint nehéz kősziklát – hordod a lelkedben,
hasogat fájdalma, szurkál a szívedben,
őrjít a mámora – szédítő érzelem;
gyötrelmes boldogság: ilyen a szerelem!

Fájdalom és gyönyör – együtt élnek-halnak,

mint rózsa és tövis – egy tőből fakadnak;
csillaghoz a sötét, mennydörgés a nyárhoz,
akár fény és árnyék – tartoznak egymáshoz!

Filo-csibi

2016. május 26.

A TE ÉLETED AZ ENYÉM!

A Te életed az enyém,

Az én életem a Tiéd,

Megküzdünk az életünkért,

Megküzdünk a Szerelmünkért,

Várnak ránk szerelmes éjek,

És gyönyörű boldog évek,

Napfénytől ragyogó napok,

Átélt örömteli napok!

Fodor Miklós (hifimiki)

SZÍVEMET SORSODBA ZÁROM

A kétely a szívembe mar,

De elengedni nem akar,

Szemembe néz, s elolvadok,

Jöhetnek éjek, nappalok,

De mindig Veled maradok,

Te vagy életem, halálom,

boldogságom megtalálom,

Tebenned bízok örökre,

Gyere velem, mert szeretlek,

Szívemet sorsodba zárom!

Fodor Miklós (hifimiki)

Farkas Ilona: A KÉTELY

 

A kétely

Pillangó ring az ezüst levélen,
gyorsan elröppen inni a fényt,
holdvilág mosdik ég tengerében,
pirkadó hajnal űzi az éjt!

Tengere égnek - levél ezüstje
sápadó fénnyel senyved, alél,
elhagyta kedves - csókjait küldte,
messze a holnap látnia még!

Emészti kétely szerelem lelkét,
megbotlik benne a hit-remény,
hullámzó pára ködszerű cseppjét
szivárványszínre festi egy fény!

Dacol a lélek, és erőt merít
a szerelmes szív-hevületből,
sorvasztja kételyt - örömöt derít,
kitör a tövis-érzületből!

Filo-csibi

2016. május 3.
 

Farkas Ilona: TEMETETLEN SZERELEM

Farkas Ilona: Temetetlen szerelem

Szomorú fűzfának gyász-árnya terít el
haldokló szerelmet sötétlomb testivel,
halk szellő muzsikál, húrjai könnyesek,
utolsó legenda dalai csöndesek;
a semmit öleli, dédelget elmúltat,
érte nyílt virágok gyászolják fényhunytat.

Ölelne – nincs már kit, meghalni sem akar,
mámoros álmait pirkadat nem takar;
szeretne szeretni, csókolni lenne jó,
vagy a szép szerelmet feledni volna jó.

Temetés  nélkül a tetszhalott ébredhet,
ugyanúgy lángolhat – hamisat szerethet!

Filo-csibi

2016. május 24.

Farkas Ilona: LÉLEK-MANNA

 

Farkas Ilona: LÉLEK-MANNA

Kegyelem-manna hullott az égből,
megmentő malaszt Úr kegyelméből,
éltetett éltet, buzdított tovább
küzdeni, hinni – várni a csodát!

……….

                                                     Ha köd-homály-éj borítja szíved,

ha szél hordja el a jót és szépet,
ha keserű bú – mint szú – rág benned:
fakul világod, fásul a lelked!

Epedi akkor éned a mannát,
sas-szárnyon szálljon – vágyod aranyát;
bár csepeg mézgyöngy, rezeg a csillag:
a lét-álomban fénye megcsillan!

Rózsa kéj-kelyhe,  gyöngy zafír árnya:

szerelem-szülte balzsam-varázsa;

színed világa – szíved virága,
ég adománya – lelked mannája!

Filo-csibi

2016. május 23.