Azt kérded, hol voltam eddig,
Álmokat kergettem mindig,
Vágynak, mesésnek tűnőket,
Mégsem kaptam igaz szerelmet.
De Tebenned megtaláltam
A szerelemnek csodáját.
Hűséges szemed ragyog rám,
Mint sötét éjben a csillag.
Bennem élsz, ha nem is vagy itt,
Szívem mindig Reád vágyik,
A halálig, s azon túl is
Végtelen csillagidőkig!
Fodor Miklós (hifimiki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése