Farkas Ilona:
Édesszép reménység
Tavaszodik, esik,
csont sírja a szelet,
kis rügyek csevegik, fázós a kikelet,
csillan a napsugár, csalogat szerelmet:
„ölelnék ma buján, szeretném földemet!”
kis rügyek csevegik, fázós a kikelet,
csillan a napsugár, csalogat szerelmet:
„ölelnék ma buján, szeretném földemet!”
Szeretni, szeretni,
áhítja mindenség:
a gyönyört meglelni, érezni istenség,
rideget száműzni nem holmi csekélység,
szerelmünk átélni édesszép reménység!
a gyönyört meglelni, érezni istenség,
rideget száműzni nem holmi csekélység,
szerelmünk átélni édesszép reménység!
Filo-csibi
2016-05-08
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésDrága ILIKE!!!
VálaszTörlésMegtettem, örültem neki!
Szeretettel szívem hagyom: Miki
"rideget száműzni nem holmi csekélység,
Törlésszerelmünk átélni édesszép reménység!"
Gyönyörű ez a versed!!!
Szívemet hagyom szeretettel: Miki
DRÁGA ILIKE!!!
TörlésFelraktam blogodra ennek a gyönyörű versednek a másik képét, de csak úgy sikerült, hogy le kellett kicsinyíteni, mert nagyon furcsán nézett ki!
Ne haragudj, de így sikerült!!!
Szívem hagyom, szeretettel: Miki
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés